A rák meg akarta ölni a nagyapát, unokája naponta 3 km-t fut, hogy pénzt gyűjtsön.
Emily nagyapja megbetegszik prosztatarákban, meglepve a lány reakcióját a tiszteletére.
Emily Talman nagyapja 2019-ben megbetegedett prosztatarákban. Ez a gonoszság, amellyel majdnem egy évig küzdött, és ami szerencsére jobban megoldódott a műtét és a prosztata viszonylagos eltávolítása után.
Emily, 12 éves unokája nagyon rosszul élte meg ezt az élményt, rettegett, hogy elveszíti szeretett nagyapját. Amikor egészségi állapota javult, és nagyapját veszélyben lévőnek nyilvánították, Emily úgy gondolta, tennie kell valamit. Az ihletet a Daily Mirror Pride of Britain díjaiból merítette. Innen ered a jótékonysági futás ötlete.
Tavaly november 8-án indult és egy egész éven át minden nap 3 km-t futott, minden időjárási körülmények között. Nem volt könnyű, de Emily elgondolkodott a nagyapja szavain, aki folyamatosan arra biztatta, hogy soha ne adja fel.
Ennek a csodálatos 12 éves fiúnak sikerült 8.000 fontot összegyűjtenie jótékony célra, és így szólt:
„A nagyapám mindig azt mondta nekem: „Soha ne add fel, soha ne add fel”, és ezt mondtam magamban a kihívásom során.
"A világ legszerencsésebb lányának érzem magam, hogy még mindig ott van az életemben."
Emily legbelül érezte, hogy tennie kell valamit, hogy segítsen azokon, akiket ez a gonosz sújt, és családjukat, éppen a saját bőrén átélt szenvedések miatt. Bár ezt a célt nem volt könnyű elérni, bátorsága nem volt hiánya, mert gondolt mindazokra, akik elvesztették szeretteiket.
A diák, akinek három nővére van, azt is mondta:
„Mindig azokra az emberekre gondolok, akik prosztatarák miatt nem lehetnek a nagypapájukkal, apjukkal, nagybátyjukkal vagy testvérükkel.”
Vannak olyan gyerekek, mint Emily, akik egy igazságos ügyért küzdenek, bátran és elszántan teszik ezt, és hozzáteszem, hogy mindannyian tehetünk valamit másokért a magunk kis módján. Az életben mindig sok kihívás van, de ha az egészség és a szeretett személy elvesztésétől való relatív félelem is közrejátszik, akkor érzelmileg még jobban fel kell töltenünk. Tehát a jelszó: mindig adakozunk, még akkor is, ha ez csak a szabadidőnk.