Fr Luigi Maria Epicoco kommentárja az evangéliumhoz: Mk 7, 14–23

«Figyeljen rám, és értsen meg jól: az emberen kívül nincs semmi, ami belépve belé szennyezhetné; ehelyett az emberből kijövő dolgok szennyezik őt ». Ha nem lennénk naívak, ma igazán kincsünkbe tartanánk Jézus e forradalmi megerősítését: Életünket azzal töltjük, hogy rendet akarjunk tenni a körülöttünk lévő világban, és nem vesszük észre, hogy az általunk érzett kellemetlenség nem a világban rejlik, hanem mindenkiben . Úgy ítéljük meg a helyzeteket, eseményeket és embereket, hogy „jónak vagy rossznak” mondjuk el őket, de nem vesszük észre, hogy minden, amit Isten tett, soha nem lehet rossz. Még az ördög sem, mint teremtmény gonosz. A választásai bántják őt, nem pedig a teremtő természete. Angyal marad magában, de csak szabad döntése alapján esett el. Az ortodox teológusok szerint a szellemi élet csúcsa az együttérzés. Annyira közösségbe sodor minket Istennel, hogy együttérzést érzünk még a démonok iránt is. És mit jelent ez konkrétan? Hogy amit nem akarunk rosszul az életünkben, az soha nem származhat rajtunk kívülről, hanem mindig és mindenképpen abból, amit magunkban választunk:

«Ami kijön az emberből, az szennyezi az embert. Valójában belülről, vagyis az emberek szívéből jönnek ki a gonosz szándékok: paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, megtévesztés, szégyentelenség, irigység, rágalom, büszkeség, ostobaság. Mindezek a rossz dolgok belülről fakadnak és szennyezik az embert ». Könnyebb azt mondani, hogy "az ördög volt", vagy "az ördög késztette erre". Az igazság azonban egy másik: az ördög el tud csábítani, megkísérteni, de ha gonoszul cselekszel, az azért van, mert úgy döntöttél, hogy megteszed. Ellenkező esetben mindannyiunknak úgy kell reagálnunk, mint a náci hierarcháknak a háború végén: nincs felelősségünk, csak parancsokat követtünk. A mai evangélium viszont azt mondja nekünk, hogy éppen azért, mert felelősségünk van, senkit sem hibáztathatunk azért, hogy milyen rosszat választottunk vagy nem. SZERZŐ: Don Luigi Maria Epicoco