1. február 2021-jei evangélium Ferenc pápa kommentárjával

A NAP OLVASÁSA
A levélből a zsidóknak
Heb 11,32-40

Testvérek, mit mondjak még? Hiányozna az idő, ha el akarok mesélni Gideonról, Barakról, Sámsonról, Jeftáról, Dávidról, Samueléről és a prófétákról; hit által hódítottak királyságokat, gyakorolták az igazságosságot, megszerezték az ígérteket, elzárták az oroszlánok állkapcsait, eloltották a tűz erőszakát, megúszták a kard pengéjét, erőt merítettek gyengeségükből, erősödtek a háborúban, elutasították a külföldiek invázióit.

Néhány nő feltámadással kapta vissza halottait. Másokat aztán megkínoztak, nem fogadták el a nekik kínált felszabadulást, hogy jobb feltámadáshoz jussanak. Végül mások sértéseket és csapásokat, láncokat és bebörtönzéseket szenvedtek. Megkövezték, megkínozták, kettévágták, karddal megölték, juh- és kecskebőrrel borítva jártak, rászorultak, gondterheltek, rosszul bántak velük - közülük a világ nem volt méltó! -, kóborolva a sivatagokban, a hegyeken, a föld barlangjai és barlangjai között.

Mindezek annak ellenére, hogy hitük miatt jóváhagyták őket, nem érték el azt, amit ígértek nekik: mert Isten valami jobbat rendezett nekünk, hogy nélkülünk ne érjék el a tökéletességet.

A NAP Evangéliuma
Márk szerint az evangéliumból
Op .: 5,1-20

Abban az időben Jézus és tanítványai elérték a tenger túlsó partját, a gererasenek földjén. Amikor kiszállt a csónakból, egy tisztátalan szellem által megszállott ember azonnal találkozott vele a sírokból.

Lakhelye a sírok között volt, és senki sem tudta megkötözni, még láncokkal sem, mert többször megkötözték bilincsekkel és láncokkal, de a láncokat eltörte és a bilincseket kettéhasította, és már senki sem tudta megszelídíteni. . Éjjel-nappal folyamatosan, a sírok között és a hegyeken kiabálva kövekkel verte magát.
Távolról látva Jézust, futott, a lábához vetette magát, és hangos hangon kiabálva így szólt: «Mit akar tőlem, Jézus, a Legmagasabb Isten Fia? Imádkozom, hogy Isten nevében ne gyötörj! ». Valójában azt mondta neki: "Menj ki ebből az emberből, tisztátalan lélek!" És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "A nevem Legion - válaszolta -, mert sokan vagyunk". És ragaszkodva kérte, hogy ne hajtsa ki őket az országból.

Nagy disznócsorda legelészett ott a hegyen. És könyörögtek neki: "Küldjön minket azokhoz a disznókhoz, hogy beléphessünk hozzájuk." Hagyta. És a tisztátalan szellemek, miután kimentek, beléptek a sertésbe, és a csorda a szikláról a tengerbe rohant; körülbelül kétezren voltak, és megfulladtak a tengerben.

Pásztoraik ezután elmenekültek, elvitték a hírt a városba és a vidékre, és az emberek meglátogatták, hogy mi történt. Odamentek Jézushoz, látták a démoniát öltözve és épeszűen ülni, akit a légió megszállott, és féltek. Akik látták, elmagyarázták nekik, hogy mi történt a démonnal és a disznók tényével. És elkezdték könyörögni, hogy hagyja el területüket.

Amint visszaért a csónakba, a megszállott könyörgött, hogy maradjon nála. Nem engedte, de azt mondta neki: "Menj a házadba, menj a házadba, mondd el nekik, mit tett veled az Úr, és milyen irgalmat érzett irántad." Elment, és elkezdte hirdetni a Decapolis számára, amit Jézus tett érte, és mindenki csodálkozott.

A SZENT ATYA SZAVAI
Azt a bölcsességet kérjük, hogy ne engedjük magunkat csapdába a világ szellemével, amely mindig udvarias javaslatokkal, civil javaslatokkal, jó javaslatokkal tölt el bennünket, de mögöttük éppen az a tény tagadja, hogy az Ige testben jött, az Ige megtestesülése. Ami végül megbotránkoztatja azokat, akik üldözik Jézust, az az ördög munkáját rombolja le. (Santa Marta szentbeszéde, 1. június 2013.)