A mai evangélium, 2. április 2020., hozzászólással

Jézus Krisztus evangéliumából a János 8,51-59 szerint.
Abban az időben Jézus azt mondta a zsidóknak: "Valóban, valóban, azt mondom nektek, ha valaki megfigyeli az én szavaimat, soha nem fog látni halált."
A zsidók ezt mondták neki: "Most már tudjuk, hogy van egy démonod. Ábrahám meghalt, akárcsak a próféták, és te azt mondod: "Aki megtartja szavamat, soha nem ismeri meg a halált".
Idős vagy, mint Abraham atyánk, aki meghalt? Még a próféták is meghaltak; kinek állítasz magad? »
Jézus így válaszolt: "Ha magamat dicsőítem, akkor az én dicsőségem nem lenne semmi; aki engem dicsőít, az az én Atyám, akiről azt mondod: "Ez a mi Istenünk!",
és nem tudod. Másrészt én ismerem őt. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, olyan lennék, mint te, hazug; de ismerem őt és figyeltem a szavát.
Atyád, Ábrahám királykodott abban a reményben, hogy meglátja a napomat; látta, és örült. "
A zsidók ekkor azt mondták neki: "Még nem vagy ötven éves, és láttad Ábrahámot?"
Jézus válaszolt nekik: "Valóban, igazán mondom nektek, hogy Ábrahám még azelőtt vagyok."
Aztán követ gyűjtöttek, hogy rá dobja; de Jézus elrejtett és kiment a templomból.

Helfta Szent Gertrude (1256-1301)
bekötött apáca

The Herald, IV. Könyv, SC 255
Felajánljuk az Úrnak tanúságainkat a szeretetről
Amint azt olvassuk az evangéliumban: "Most már tudjuk, hogy ördögötök van" (Jn 8,52, XNUMX), Gertrude az Úrával okozott sérülés mélységébe költözött, és képtelen volt elviselni, hogy lelkének kedvesét ilyen méltatlanul sértegették, ezeket a gyengéd szavakat a szívének legmélyebb érzésével mondta neki: „(…) szeretett Jézus! Te, legfelsõbb és egyetlen üdvösségem! "

Szeretője pedig, aki jóságában, szokása szerint, bőséges módon meg akart jutalmazni, áldott kezével megfogta az állát, és gyengéden hajolt felé, végtelen suttogással hagyta, hogy a lélek fülébe essen. édes ezeket a szavakat: "Én, Teremtőd, Megváltód és szeretőd, a halál gyötrelme miatt, minden boldogságom árán kerestelek". (...)

Igyekezzünk tehát a szív és a lélek teljes lelkesedésével minden alkalommal felajánlani az Úrnak a szeretet tanúit, amikor úgy érezzük, hogy megsérül. És ha nem tudjuk ugyanazzal a hévvel megtenni, akkor kínáljuk meg neki legalább ennek a hévnek az akaratát és vágyát, minden teremtmény vágyát és szeretetét Isten iránt, és bízunk bõkezû jóságában: nem fogja megvetni szegényeinek szerény ajánlatát, hanem irgalmának gazdagsága és gyengédsége szerint érdemeinken felül jóval megjutalmazza.