Pio atya szerette a karácsonyi éjszakákat a betlehem előtt tölteni

Pio atya, Pietralcina szentje a karácsonyt megelőző éjszakákon megállt az épület előtt. Presepe hogy szemlélje a kis Jézust, a kis Istent. Ez a gyermek, aki az éjszaka sötétjében, egy hideg és alázatos barlangban született, volt a megígért Messiás és az emberek Megváltója.

Pio atya leírja a pillanatot Jézus születése néma és látszólag ismeretlen eseményként, de aztán a szerény pásztoroknak hirdették az égi látogatók. A kis Jézus sírása az elsőt jelképezi megváltás felajánlotta az isteni igazságszolgáltatásnak megbékélésünkért.

Jézus születése tanít bennünket A keresztények szeretet és alázat. Pio atya arra buzdít bennünket, hogy vágyjunk arra, hogy az egész világot elvezethessük a szerény barlangba, amely a királyok királyának otthona, ahol csak alázattal eltakarva élhetjük meg az isteni gyengédséggel teli misztériumot.

A betlehemet az alázat jeleként tekintik

Jézus születése egy esemény nagy alázat, amelyben Isten úgy dönt, hogy állatok közé születik, és szegény, szegény pásztorok imádják. Ez Isten szeretetét mutatja be, és szeretetre, lemondásra hív földi javak és a szerények társaságát részesítik előnyben.

A pietralcinai szent aláhúzza, hogy a Gyermek Jézus a jászolban szenved hogy a szenvedés olyasmi legyen, amit mi is szerethetünk. Mindenről lemond, hogy megtanítson minket lemondani földi javak. Valamint a Gyermek Jézus társaságát preferálja szerény bátorítani minket, hogy szeressük a szegénységet, és részesítsük előnyben az egyszerű embereket és azokat, akik gyakran azok láthatatlan a cég számára.

Ez a születés arra tanít bennünket megvet amit a világ szeret és keres, és kövessük a gyermek Jézus édességének és alázatának példáját. A szent arra is buzdít. leborít minket a betlehem előtt, és teljes szívünket fenntartás nélkül felajánljuk, megígérve, hogy követjük őt tanítások amelyek a betlehemi barlangból származnak, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, hogy ezen a világon minden hiúság.