San Biagio és a panettone evésének hagyománya február 3-án (Ima San Biagióhoz a torok áldásáért)

Ebben a cikkben egy ehhez kapcsolódó hagyományról szeretnénk beszélni Szent Blaise Sebaste, a fül-orr-gégészek orvosa és patrónusa, valamint a torokbetegségekben szenvedők védelmezője, hogy elmagyarázza a panettone étkezés hagyományának eredetét február 3-án, a szentnek szentelt napon.

Szent Balázst különösen tisztelik Milánóban, ahol a székesegyház tornyát szentelték neki, és számos templom őrzi. testének töredékei. Mantova tartományban azonban a San Biagio torta, igazi különlegesség mandula és étcsokoládé alapú.

San Biagio lakott Örményország a III-IV században, és az orvosi hivatást gyakorolta, mielőtt Sebaste püspöke lett volna. Miután vasfésűvel megkínozták gyapjú kártolására, az volt lefejezték. Kultusza gyorsan elterjedt Földközi-tenger ereklyéit pedig csodásnak tartották. A San Biagio panettone hagyományának azonban semmi köze a szent történetéhez, hanem egy szórakoztató népi legendához.

San Biagio panettone legendája

A legenda szerint egy barát nevű Vágy elfelejtett megáldani egy panettone-t, amelyet egy parasztasszony adott neki pontosan azért, hogy megáldja. A szerzetes egészen a karácsonyi ünnepek után megfeledkezett róla, amikor kinyitotta a kolostor szekrényét és megtalálta a maga előtt. szemek. Attól tartva, hogy a nő visszajön, hogy követelje őt, Desiderio elkezdett edd meg egy-egy darabot, amíg csak az üres burkolat maradt.

Amikor a nő visszatért a 3 február hogy megkapja a panettone-ját, Desiderio elment, hogy visszaadja az üres csomagolást, készen arra, hogy elmeséljen egy történetet, amely az eltűnését fedezi, amikor nagy meglepetésükre rátaláltak egy ismét panettone nagyobb a helyén! Desiderio némán megköszönte Szent Blaise a csodáért.

Ebből a népszerű történetből született meg a hagyomány február 3-án reggel panettone-t enni, megelőzésképpen től torokfájás és szójátékokból.