A Biblia felelősségének kora és jelentősége
Az elszámoltathatóság kora arra az időre utal az ember életében, amikor képes eldönteni, bízik-e Jézus Krisztusban az üdvösségben.
A zsidó vallásban a 13 az a kor, amikor a zsidó fiúk ugyanazokat a jogokat kapják, mint egy felnőtt ember, és "törvény gyermekévé" vagy bar micvává válnak. A kereszténység sok szokást kölcsönzött a zsidóságtól; azonban egyes keresztény felekezetek vagy egyes egyházak az elszámoltathatóság életkorát messze 13 év alatt állapítják meg.
Ez két fontos kérdést vet fel. Hány éves legyen az ember, ha megkeresztelkedik? És vajon a felelősség kora előtt elhunyt csecsemők vagy gyermekek a mennybe kerülnek-e?
A gyermek keresztelése a hívõvel szemben
A csecsemőket és a gyerekeket ártatlannak tartjuk, de a Biblia azt tanítja, hogy mindannyian bűnös természetűek, Ádám Isten iránti engedetlenségéből örökölték az Éden kertjében. Ezért kereszteli a csecsemőket a római katolikus egyház, az evangélikus egyház, az Egyesült Metodista Egyház, a Püspöki Egyház, a Krisztus Egyesült Egyháza és más felekezetek. Az a meggyőződés, hogy a gyermeket még a felelősségi kor elérése előtt védeni kell.
Ezzel szemben számos keresztény felekezet, például a déli baptisták, a kálvária kápolna, az Isten gyülekezetei, a menoniták, a krisztusi tanítványok és mások hívő keresztséget folytatnak, amelyben az illetőnek el kell érnie az elszámoltathatóság korát, mielőtt megkeresztelkedni. Egyes olyan egyházak, amelyek nem hisznek a csecsemőkeresztségben, gyakorolják a gyermeki elhivatottságot, egy olyan szertartást, amelynek során a szülők vagy családtagok vállalják, hogy Isten útján oktatják a gyermeket az elszámoltathatóság koráig.
A keresztségi gyakorlattól függetlenül szinte az összes egyház már kora óta tart vallási oktatást vagy vasárnapi iskolai foglalkozást a gyermekek számára. Ahogy érik, a gyerekeket megtanítják a tízparancsolatra, így tudják, mi a bűn, és miért kellene kerülniük. Megismerik Krisztus kereszten végzett áldozatát is, alapos megértést adva nekik Isten üdvtervéről. Ez segít megalapozott döntést hozni, amikor elérik az elszámoltathatóság korát.
A gyermekek lelkének kérdése
Bár a Biblia nem használja a „felelősség kora” kifejezést, a gyermekek halálának kérdését a 2 Sámuel 21–23. Dávid király házasságtörést követett el Batsebbával, aki teherbe esett, és később gyermekét szült. Miután sírta a babát, David azt mondta:
- Amíg a baba még életben volt, böjtöltem és sírtam. Azt gondoltam: "Ki tudja? Az Örökkévaló kedves tud lenni velem és hagyni, hogy éljen. De most, hogy meghalt, miért böjtölnék? Visszahozhatom újra? Megyek hozzá, de nem jön vissza hozzám. "(2 Sámuel 12: 22–23, NIV)
Dávid biztos volt benne, hogy amikor meghalt, fiához fog menni, aki a mennyben volt. Bízott abban, hogy Isten kedvességében nem vádolja a gyermeket apjának bűnért.
A római katolikus egyház évszázadok óta tanítja az infantilis limbo tantételét, egy helyet, ahová a meg nem keresztelt csecsemők lelke a halál után ment, és nem az eget, hanem az örök boldogságot. A katolikus egyház jelenlegi katekizmusa azonban eltörölte a "limbo" szót, és most kimondja: "Ami a keresztség nélkül elhunyt gyerekeket illeti, az egyház csak Isten irgalmára bízhatja őket, akárcsak temetési szertartásai során. .. engedje meg, hogy reméljük, hogy a megkeresztelés nélkül elhunyt gyermekek számára létezik megmentési mód ”.
„És láttuk és tanúbizonyságot tettünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát a világ Megváltójává” - mondja 1 János 4:14. A legtöbb keresztény úgy véli, hogy a Jézus által megmentett "világ" magában foglalja azokat, akik mentálisan nem képesek elfogadni Krisztust, és azokat, akik az elszámoltathatóság korának elérése előtt meghalnak.
A Biblia nem határozottan támogatja vagy tagadja az elszámoltathatóság korát, de a többi megválaszolatlan kérdéshez hasonlóan a legjobb, ha értékeljük a dolgot a Szentírás fényében, majd bízunk abban, hogy Isten egyszerre szerető és igaz.