A nap szentje február 10-én: Santa Scolastica története

Az ikrek gyakran ugyanazokkal az érdeklődéssel és ötletekkel rendelkeznek, azonos intenzitással. Ezért nem meglepő, hogy Scholastica és ikertestvére, Benedict vallási közösségeket alapított egymástól néhány kilométerre. 480-ban gazdag szülőktől született Scholastica és Benedetto együtt nevelkedtek, amíg el nem hagyta Olaszország középső részét Rómába, hogy folytassa tanulmányait. Kevéssé ismert Scholastica korai életéről. Vallási közösséget alapított nők számára a plombariolai Monte Cassino közelében, öt mérföldre attól a helytől, ahol testvére egy kolostort irányított. Az ikrek évente egyszer látogattak el egy farmra, mert a kolostorba nem engedték be a Scholasticát. Ezeket az időket spirituális kérdések megvitatásával töltötték.

Nagy Szent Gergely párbeszédei szerint a testvérpár imádságban és beszélgetésben töltötték utolsó napjukat. Scholastica megérezte, hogy halála küszöbön áll, és könyörgött Benedictnek, hogy maradjon vele másnapig. Kérését elutasította, mert nem akart egy éjszakát a kolostoron kívül tölteni, s ezzel megszegte saját szabályát. Scholastica arra kérte Istent, hogy hagyja bátyját maradni, és erős vihar tört ki, ami megakadályozta, hogy Benedek és szerzetesei visszatérjenek az apátságba. Benedek ezt kiáltotta: „Isten bocsásson meg, nővérem. Mit csináltál?" Scholastica így válaszolt: „Kértem tőled egy szívességet, és te elutasítottad. Megkértem Istent, és ő megadta. - A testvérpár másnap reggel különváltak hosszú beszélgetésük után. Három nappal később Benedek a kolostorában imádkozott, és nővére lelkét fehér galamb formájában látta a mennybe emelkedni. Benedek ezután bejelentette nővére halálát a szerzeteseknek, majd később eltemette a sírban, amelyet előkészített magának.

Visszaverődés: Scholastica és Benedict teljesen Istennek adták magukat, és imádsággal kiemelt fontosságot tulajdonítottak a vele való barátságuk elmélyítésének. Feláldoztak néhány lehetőséget arra, hogy testvérként együtt lehessenek, hogy jobban teljesítsék hivatásukat a vallási életben. Krisztushoz közeledve azonban azt találták, hogy még közelebb vannak egymáshoz. Egy vallási közösséghez csatlakozva nem felejtették el vagy hagyták el családjukat, inkább több testvért találtak.