Minden nap hitben járni: az élet igazi értelme

Ma rájövünk, hogy a felebaráti szeretet elmúlik az ember szívéből, és a bűn abszolút úrivá válik. Ismerjük az erőszak erejét, az illúzió erejét, a tömeges manipuláció erejét, a fegyverek erejét; ma olyan emberek manipulálnak és időnként vonzanak minket, akik elhitetnek bennünket abban, amit mondanak.
Szeretnénk függetlenségünket Istentől, nem vesszük észre, hogy életünkben egyre inkább hiányzik a lelkiismeret, ez egy fontos elv, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az igazságosság és az őszinteség értékének megadásával működjünk.

Semmi sem zavarja az emberi tisztességet, még a tények megtévesztése sem, minden tiszta, őszintének tűnik. Haszontalan hírek vesznek körül minket, és a valóságos tévék, amelyek ismertségre és könnyű jövedelemre akarnak szert tenni, bizonyítják ezt. A hírnév egyre inkább a bűn (ami eltávolodik Istentől) és a lázadás felé taszítja az embert; ahol az ember élete középpontjában akar lenni, Isten kizárva, és a felebarátja is. Még a vallási szférában is elvontá vált a bűn fogalma. A remények és elvárások csak ezen az életen alapulnak, és ez azt jelenti, hogy a világ kétségbeesésben, remény nélkül él, a lélek nyomorúságába burkolva. Így Isten kényelmetlen figurává válik, mert az ember élete középpontjában akar lenni. Az emberiség összeomlik, és ez rájön, mennyire tehetetlenek vagyunk. Fájdalmas látni, hogy hány ember szándékosan folytatja a bűnt, mert elvárásaik csak erre az életre vonatkoznak.

Természetesen nehéz valódi hívőknek lenni ezekben az időkben, de szem előtt kell tartanunk, hogy a hívek bármiféle hallgatása azt jelenti, hogy szégyelljük az evangéliumot; és ha mindannyiunknak van egy feladata, akkor azt folytatnunk kell, mert szabadok vagyunk, hogy szeressük és szolgáljuk Krisztust, a világ nehézségei és hitetlenségei ellenére. Hittel dolgozni önmagunkon egy olyan napi utazás, amely növeli a tudatállapotot, és mindennap többet tudatosít bennünket valódi természetünkben és ezzel együtt az élet értelmében.