Mi az a hamvazószerda?

A hamu szerda evangéliumában Jézus olvasata azt mondja nekünk, hogy tisztítsunk meg: „Tegyen olajat a fejedre, és mossa le az arcát, hogy mások ne láthassák böjtölését” (Máté 6: 17–18a). Röviddel ezek után a szavak meghallgatásakor sorakoznak, hogy hamvakat kapjunk a homlokán, a bűnbánathoz és a böjthez kapcsolódó jelet. A hamva-szerda rituálé nyilvánvalóan nem az evangéliumból származik.

A nagyböjt nem mindig kezdődött hamvazószerdán. A hatodik században Nagy Gergely vasárnap kezdeteként és húsvét vasárnapjaként határozta meg a nagyböjt (Quadragesima vagy "negyven nap") évszakát.

A Biblia beszámol 40 napos esőzésről az árvíz alatt, Izrael 40 éves terepjárójáról a sivatagon, Jézus 40 napos böjtéről a sivatagban, valamint a feltámadást követő 40 napos időszakról, amelyet Jézus tanítványainak adott a felemelkedése. A 40 szentírás mindegyikének végén a dolgok megváltoztak: újjáépül a bűnös világ, a rabszolgák megszabadulnak, az ács megkezdi a messiási szolgálatot, és a félelmetes követői készen állnak Szellem-prédikátorokra. A nagyböjt és a 40 napos böjt ugyanolyan esélyt adott az egyháznak az átalakuláshoz.

Mivel vasárnaponként nem volt szabad böjtölni, az eredeti 40 napos szezon 36 napos böjtből állt. Végül meghosszabbították 40 húsvét előtti böjtnapra, négy négyszög előtti böjtnap hozzáadásával, nagyböjt előtti szerdától kezdődően.

Végül ez a böjt összesen kilenc hétre (Septuagesima) terjedt ki. A böjt 40. napja - egy szerda - azonban jelentőséggel bírt, nagyrészt ennek a számnak a Szentírás szerinti jelentőségének köszönhetően.

A nyolcadik és a kilencedik századi szerdai liturgiához hamut adtak, hogy elősegítsék a nagyböjt idején bekövetkező átalakulás ritualizálását. A hívők hamut kaptak a homlokukra, hogy emlékeztessék őket alapvető identitásukra: "Ne feledje, por vagy és porig visszatérsz". Miután egy hajingbe öltöztek, kiküldték őket a templomból: "Bűnöd miatt űznek ki a szent anyaegyház méhéből, míg Ádámot az ő bűne miatt kizárták a Mennyből." A kiutasítás azonban még nem a vég. Tehát, mint most, a megbékélés Krisztuson keresztül várja a hívőket.

Eredete szerint a hamvazószerda alapvetően a bűnbánatra irányult, amely akkoriban szintén a nagyböjt középpontjában állt. A nagyböjtöt ma másként értik: a fő hangsúly most, mint eredetében, a keresztség. Mivel a római keresztelések főként húsvétkor következtek be, a nagyböjti böjt keresztelő előtti böjt, egy olyan eszköz, amellyel a megtérők jobban megérthetik, mennyire támaszkodnak Istenre, és hogy e világ tevékenységei milyen gyakran vonják el a figyelmet Isten szeretete.

A hamvazószerda segíthet abban, hogy ezen az úton haladjunk, ha két alapvető kérdést mérlegelünk: kik vagyunk valójában és hová tartunk végül Isten segítségével.