Hogyan lehet megbocsátani valakinek, aki bántott téged

A megbocsátás nem mindig jelenti a felejtést. De ez azt jelenti, hogy haladunk előre.

A mások megbocsátása nehéz lehet, különösen akkor, ha valaki bánt bennünket, elutasított vagy megbántott bennünket. Egy olyan templomban, ahol a múltban szolgáltam, emlékszem, hogy az egyik tag, Zsófia, megbocsátással mesélt személyes csatájáról.

Amikor Sophia fiatal volt, apja elhagyta a családot. Sok nehézséggel kellett szembenézniük, és nőtt benne a düh. Végül Sophia megházasodott és gyermekei születtek, de még mindig nem tudta megoldani elhagyási problémáit, és még jobban nehezményezte az apját.

Sophia folytatta, hogy elmagyarázza, hogyan iratkozott be egy hathetes bibliatanulmányozási programba, amely szokásokon, felakasztásokon és sérüléseken alapult. A program visszahozta az apjával folytatott megoldatlan problémákat. Az egyik foglalkozás során a vezető meglátta, hogy a megbocsátás megszabadítja az embereket a mások által létrehozott terhektől.

Azt mondta a csoportnak, hogy senkit nem szabad fogságban tartani a mások által okozott fájdalomtól. Sophia azon tűnődött: "Hogyan tudnék megszabadulni a fájdalomtól, amelyet apám okozott nekem?" Apja már nem volt életben, de tetteinek emléke megakadályozta Sophiát abban, hogy előrelépjen.

Apjának megbocsátás gondolata kihívást jelentett Sophia számára. Ez azt jelentené, hogy el kell fogadnia, amit tett vele és családjával, és rendben kell lennie. Az egyik foglalkozáson a vezető javasolta, hogy írjon levelet annak, aki megbántotta őket. Sophia úgy döntött, hogy megteszi; ideje volt elengedni.

Az apja által okozott összes fájdalomról és dühről írt. Megosztotta, hogy visszautasítása és elhagyása hogyan befolyásolta az életét. Azzal fejezte be, hogy készen áll megbocsátani és továbbmenni.

A levél kitöltése után felolvasta az apját képviselő üres széken. Ez volt a gyógyulási folyamatának kezdete. Az utolsó órán Sophia megosztotta a csoporttal, hogy a levél megírása az egyik legjobb dolog, amit valaha tett. A fájdalomtól mentesnek érezte magát, és készen állt a továbblépésre.

Amikor megbocsátunk másoknak, ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, amit tettek, bár bizonyos esetekben az emberek megteszik. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg és lelkileg már nem tartanak túszul cselekedeteik. Az élet túl rövid; meg kell tanulnunk megbocsátani. Ha nem a mi erőnkkel, akkor Isten segítségével.