Hogyan csendben imádkozni, Isten suttogása
Isten csendet teremtett.
A csend "zeng" az univerzumban.
Kevesen vannak abban, hogy a csend lehet az imádság legmegfelelőbb nyelve.
Van, aki megtanult imádkozni szavakkal, csak szavakkal.
De nem hallgathat csendben.
„… Ideje csendben maradni és ideje beszélni…” (Prédikátor 3,7).
Valaki azonban attól függ, hogy milyen képzést kapott - az imádságban, és nem csak az imában csendben maradni, nem tudja kitalálni.
Az ima "növekszik" bennünk fordítottan arányos módon a szavakkal, vagy ha inkább az imádság haladása párhuzamos a hallgatással.
Az üres kancsóba eső víz nagy zajt ad.
Amikor azonban a vízszint emelkedik, a zaj egyre jobban elhalványul, amíg teljesen eltűnik, mert az edény megtelt.
Sokak számára az ima hallgatása zavarba ejtő, szinte kellemetlen.
Nem érzik magukat kényelmesen csendben. Mindent szavakra bíznak.
És nem tudják, hogy csak a csend fejezi ki mindent.
A csend teljesség.
Az ima hallgatása egyenértékű a hallgatással.
A csend a rejtély nyelve.
Csend nélkül nem lehet imádni.
A csend kinyilatkoztatás.
A csend a mélység nyelve.
Mondhatnánk, hogy a csend nem annyira az Ige másik oldalát képviseli, hanem maga az Ige.
Miután beszélt, Isten csendes, és hallgatást követel tőlünk, nem azért, mert a kommunikáció véget ért, hanem azért, mert más dolgok mondani, más bizalom, amelyet csak a csend fejezhet ki.
A legtitkosabb valóságot a hallgatás bízza meg.
A csend a szeretet nyelve.
Isten így kopog az ajtón.
Ez a módja is annak, hogy kinyitd.
Ha Isten szavai nem csendben hangzik, akkor még Isten szavai sem.
A valóságban csendben beszél veled és hallgat rád anélkül, hogy meghallott volna.
Nem hiába, az Isten igazi emberei magányosak és hallgatottak.
Aki hozzá közeledik, az elmozdulástól és zajtól távol kerül.
És azok, akik megtalálják, általában nem találják meg a szavakat.
Isten közelsége hallgat.
A fény a csend robbanása.
A zsidó hagyomány szerint, a Bibliáról szólva, van egy híres rabbinikus mondás, amelyet fehér terek törvényének is neveznek.
Így szól: „… Mindent az egyik és a másik szó közötti fehér szóközökre írnak; semmi más nem számít…".
A megfigyelés a Szent Könyv mellett az imára is vonatkozik.
A legtöbbet, a legjobbat az egyik szó és a másik közötti időközönként mondják, vagy inkább kimondatlanul.
A szeretet párbeszédében mindig van egy kimondhatatlan, amelyet csak a szavakénál mélyebb és megbízhatóbb kommunikációhoz lehet eljuttatni.
Ezért imádkozzatok csendben.
Imádkozzatok csenddel.
Imádkozzatok a csendért.
„… Silentium pulcherrima caerimonia…” - mondták a régiek.
A csend képviseli a legszebb szertartást, a leg grandiózusabb liturgiát.
És ha valóban nem tud segíteni a beszédben, akkor fogadja el, hogy szavai lenyelik Isten csendjének mélyén.
Isten suttogása
Beszélik az Úr zajban vagy csendben?
Mindannyian válaszolunk: csendben.
Akkor miért nem hallgatunk néha?
Miért nem hallgatunk rögtön, amikor közeli Isten Hangjának suttogását halljuk?
És még egyszer: Isten beszél a bajba jutott lélekkel vagy a csendes lélekkel?
Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen hallgatáshoz némi nyugalomnak, némi nyugalomnak kell lennie; kissé el kell különítenie magát minden közelgő izgalomtól vagy ingertől.
Magunknak lenni, egyedül, bennünk lenni.
Itt van a lényeges elem: bennünk.
Ezért a találkozó helye nem kívül, hanem bent van.
Ezért jó az emlékezet sejtjét létrehozni az ember szellemében, hogy az Isteni Vendég találkozhasson velünk. (VI. Pál pápa tanításaiból)