Fr Luigi Maria Epicoco kommentárja az evangéliumhoz: Mk 7, 31–37

Süketnémát hoztak hozzá, könyörögve, hogy tegye rá a kezét ”. Azoknak a siketeknek és hallgatóknak, akikre az evangélium utal, semmi közük az ilyen típusú fizikai állapotban élő testvérekhez, sőt személyes tapasztalatok alapján véletlenül találkoztam a szentség valódi alakjaival azok között, akik életüket ilyen fizikai állapotban viselték sokféleség. Ez nem vonja le azt a tényt, hogy Jézusnak is hatalma van arra, hogy megszabadítson minket az ilyen típusú fizikai betegségektől, de az, amit az Evangélium kiemelni akar, összefügg a beszélni és hallgatni képtelenség belső állapotával. Sok embert, akikkel életemben találkozom, érinti ez a fajta belső csend és süketség. Órákat tölthet a megbeszéléssel. Részletesen elmagyarázhatja tapasztalatuk minden egyes részletét. Könyöröghet nekik, hogy találjanak bátorságot a beszédhez, anélkül, hogy ítélkeznének, de legtöbbször inkább megőrzik belső zárt állapotukat. Jézus olyat tesz, ami nagyon jelzi:

- Félretéve a tömegből, ujjait a fülébe tette, és nyállal megérintette a nyelvét; majd az ég felé nézve sóhajtott és azt mondta: "Effatà", vagyis: "Nyisd ki!". És azonnal kinyitották a füleit, kioldották nyelvének csomóját, és helyesen beszélt ”. Csak a Jézussal való valódi intimitásból kiindulva lehet a bezárás hermetikus állapotából a nyitottság állapotába átmenni. Csak Jézus segíthet a nyitásban. És nem szabad elhanyagolnunk, hogy ezek az ujjak, a nyál, azok a szavak, amelyek továbbra is vannak velünk a szentségek révén. Konkrét eseményről van szó, amely lehetővé teszi ugyanazt a tapasztalatot, amelyet a mai evangélium mesélt el. Éppen ezért az intenzív, igaz és valódi szentségi élet többet segíthet, mint sok beszélgetés és kísérlet. De szükségünk van egy alapvető összetevőre: akarni. Valójában az kerül előlünk, hogy ezt a siketnémát eljuttatják Jézushoz, de aztán ő dönt úgy, hogy hagyja, hogy Jézus elvezesse a tömegtől. SZERZŐ: Don Luigi Maria Epicoco