Kommentár Don Luigi Maria Epicoco 4. február 2021-i liturgiájához

A mai evangélium részletesen elmondja, milyen felszereléssel kell rendelkeznie Krisztus tanítványának:

- Aztán felhívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével küldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett. És megparancsolta nekik, hogy a személyzeten kívül mást ne vigyenek az útra: se kenyeret, se nyeregtáskát, se pénzt az erszényben; de csak szandált viselve nem szabad két zubbonyot viselniük ”.

Az első dolog, amire nem a személyes hősiességre, hanem a kapcsolatokra kell támaszkodniuk. Ezért küldi őket kettesével. Ez nem házon kívüli értékesítési stratégia, hanem egyértelmű jelzés arra, hogy megbízható kapcsolatok nélkül az evangélium nem fog működni és nem hiteles. Ebben az értelemben az egyháznak kell elsősorban ezeknek a megbízható kapcsolatoknak a helyét jelentenie. A megbízhatóság bizonyítéka pedig abban rejlik, hogy milyen erővel bír a gonosz ellen. Valójában a közösségtől a legjobban a gonosztól tart. Ha közösségben élsz, akkor hatalmad van "a tisztátalan szellemek felett". Akkor megértjük, hogy miért a gonosz az első dolog, hogy válságba hozza a közösséget. A kapcsolatok ilyen megbízhatósága nélkül uralkodhat. Megosztva nyertünk, egyesülve nyertesek vagyunk. Ezért kell az egyháznak elsődleges célja mindig a közösség védelme.

"És megparancsolta nekik, hogy az útra ne vegyenek mást, csak a botot"

Ostobaság lenne szembe nézni az élettel láb nélkül. Mindannyian nem bízhatunk csak hitükben, érvelésükben, érzelmeikben. Ehelyett szüksége van valamire, hogy támogassa. A keresztény számára Isten Igéje, a Hagyomány, a Magiszterium nem dísztárgy, hanem az a bot, amelyen pihenhetünk. Ehelyett egy intim kereszténység terjedésének vagyunk tanúi, amelyek mind "gondolkodom", "érzek" -ből állnak. Ez a fajta megközelítés végső soron arra késztet bennünket, hogy mozdulatlanul találjuk magunkat, és nagyon gyakran elvesznek. Ha egy objektív ponton nyugszik az élet, az kegyelem, nem korlát.