Mit mond a Biblia a vallásos címekről?

Mit mond Jézus a vallási címek használatáról? A Biblia azt mondja, hogy egyáltalán nem szabad használni őket?
Jézus a keresztre feszítése előtt néhány nappal a jeruzsálemi templom meglátogatása közben élt az alkalommal, hogy oktassa a sokaságot. Figyelmeztetve a tömeget (és tanítványait) a zsidó vezetők képmutatására, tovább figyelmezteti őket azokra a vallási címekre, amelyeket az ilyen vezetők hiába élveznek.

Krisztus tanítása a vallási címekről egyértelmű és lényegre törő. Megállapítja: „… ők (zsidó vezetők) imádják az első helyet a vacsoránál ... És a piacokon az üdvözletet, amelyet férfiak hívnak:„ Rabbi, Rabbi ”. De nem szabad rabinak hívni, mert az egyik a te Mestered ... Ne is hívj senkit a földön Atyádnak; mert az egyik a ti Atyátok, aki a mennyben van. Mesternek sem nevezhető; mert az egyik a te Mestered, a Krisztus (Máté 23: 6-10, HBFV összesen).

A Máté 23. fejezetben szereplő görög Rhabbi szót a 7. versben "rabinak" fordítják. Szó szerinti jelentése: "gazdám" (erősek) vagy "nagyszerűim" (Thayer görög meghatározásai). Nyilvánvaló, hogy ennek a vallási címkének a használata a Szentírásban tiltott címek egyike.

A görög Pater az a hely, ahol az angol "apa" szót kapják. Egyes felekezetek, például a katolikusok, megengedik ennek a címnek a használatát papjainál. A Biblia tiltja annak használatát, hogy elismerjék az ember vallási helyzetét, képzettségét vagy tekintélyét. Ide tartozik a katolikus egyház fejének istenkáromló kijelölése, mint „legszentebb apa”. Teljesen elfogadható azonban, ha a férfi szülőt "apaként" említjük.

A szó, amelyből a Máté 8. fejezetének 10. és 23. versében az angol "tanárt" kapjuk, a görög kathegetesekből származik (Strong's # G2519). Címként való használata valakire utal, aki tanár vagy idegenvezető azzal a következménnyel jár, hogy hatalmas vallási pozíciót vagy hivatalt tölt be. Jézus, mint az Ószövetség Istene, a "tanár" kizárólagos használatát állítja magának!

Egyéb elfogadhatatlan vallási címek, amelyek Jézus Máté 23. fejezetében szereplő tanításainak szellemi szándékán alapulnak, a "pápa", "Krisztus helytartója" és mások, amelyeket elsősorban a katolikusok használnak. Az ilyen megjelöléseket olyan személy jelölésére használják, aki szerintük a legmagasabb szintű szellemi tekintély a földön (1913. évi Catholic Encyclopedia). A "vikárius" szó olyan személyt jelöl, aki más helyett vagy helyetteseként jár el

Mint "legszentebb apa", a "pápa" cím nemcsak téves, hanem istenkáromló is. Az ilyen felekezetek ugyanis azt a hitet közvetítik, hogy az ember isteni hatalmat és hatalmat kapott a keresztények felett. Ez ellentmond annak, amit a Biblia tanít, amely kimondja, hogy senki sem uralkodhat más hitén (lásd 1 Péter 5: 2–3).

Krisztus soha egyetlen embernek sem adott abszolút hatalmat, hogy a többi hívő számára diktálja a tant és uralkodjék hitük felett. Még Péter apostol sem, akit a katolikusok első pápának tartanak, soha nem követelt magának ilyen tekintélyt. Ehelyett „idősebb társnak” nevezte magát (1Pt 5: 1), a sok érett keresztény hívő közül, akik az egyházban szolgáltak.

Isten nem akarja, hogy azok, akik hisznek benne, olyan címeket használjanak, amelyek hamisan valakinek magasabb szellemi "rangot" vagy tekintélyt közvetítenek, mint mások. Pál apostol azt tanította, hogy ő sem vallotta magát senki hitében, hanem inkább olyannak tekintette magát, aki segített növelni az ember Isten iránti örömét (2 Korinthusbeliek 1:24).

Hogyan viszonyulnak a keresztények egymáshoz? Két elfogadható újszövetségi hivatkozás más hívőkre, köztük a hitben érettebbekre is: "testvér" (Róma 14:10, 1 Korinthus 16:12, Efezus 6:21 stb.) És "nővér" (Róma 16: 1, 1Korinthusiak 7:15, Jakab 2:15 stb.).

Vannak, akik azon tűnődtek, vajon elfogadható-e a "Mr." rövidítés, amely az 1500-as évek közepén keletkezett a "master" szó rövidített formájaként. A modern időkben ezt a kifejezést nem vallási címként használják, hanem általában felnőtt férfira vonatkozó általános udvariassági hivatkozásként. Általában elfogadható a használata.