Protestáns keresztények: evangélikus hitek és gyakorlatok

Az egyik legrégibb protestáns felekezet, az evangélikus élet alapvető hiedelmeit és gyakorlatait Martin Luther (1483-1546), az augusztus rendben lévő német testvére, a „reformáció atyja” néven ismeri el.

Luther Biblia tudós volt, és szilárdan hisz abban, hogy minden tantételnek szilárdan a Szentíráson kell alapulnia. Elutasította azt az elképzelést, miszerint a pápa tanításának ugyanolyan súlya van, mint a Bibliának.

Kezdetben Luther csak a Római Katolikus Egyházban kívánta megreformálni magát, de Róma azt állította, hogy a pápa hivatalát Jézus Krisztus hozta létre, és hogy a pápa a Krisztus helyettes képviselőjeként vagy képviselőjeként szolgált a földön. Ezért az egyház elutasította a pápa vagy a bíborosok szerepének korlátozására irányuló kísérleteket.

Lutheránus hiedelmek
A luteránizmus fejlődésével fennmaradtak bizonyos római katolikus szokások, például ruházat, oltár és gyertyák és szobrok használata. Luther fő eltérései a római katolikus doktrínától azonban ezen hiedelmeken alapultak:

Keresztelődés - Noha Luther azt állította, hogy a keresztelésre szükség van a lelki újjászületéshez, konkrét formát nem kötöttek be. Manapság az evangélikusok mind a gyermekek keresztelését, mind a hívõ felnõttek keresztelését gyakorolják. A keresztelést merítés helyett vízpermetezéssel vagy öntéssel végezzük. A legtöbb evangélikus ág elfogadja a keresztény felekezetek érvényes keresztségét, amikor valaki megtér, így az újjászületés feleslegessé válik.

Katekizmus: Luther két katekizmust vagy útmutatót írt a hithez. A Kis Katekizmus alapvető magyarázatokat tartalmaz a tízparancsolatra, az apostolok hitvallására, az Úr imádságra, a keresztelésre, a vallomásra, az áldozatra, valamint az imák és a munkaasztal listáját. A nagy katekizmus elmélyíti ezeket a témákat.

Egyházi kormányzás - Luther azt állította, hogy az egyes gyülekezeteket helyilag kell irányítani, nem pedig egy központi hatalommal, mint a római katolikus egyházban. Bár sok evangélikus gyülekezetben vannak még püspökök, ők nem gyakorolják ugyanolyan típusú ellenőrzést a gyülekezetek felett.

Hitvallás - A mai evangélikus egyházak a három keresztény hitvallást használják: az apostolok hitvallását, a Nicene hitvallást és az Athanasius hitvallást. Ezek a ősi hitprofiók összefoglalják az alapvető evangélikus hiedelmeket.

Eszchatológia: Az evangélikusok az emberrablást nem úgy értelmezik, mint a legtöbb más protestáns felekezet. Ehelyett az evangélikusok azt hiszik, hogy Krisztus csak egyszer, láthatóan tér vissza, és minden keresztényt eléri a Krisztusban élő halottakkal együtt. A kínzás az a szokásos szenvedés, amelyet minden keresztény elvisel az utolsó napig.

Menny és pokol - az evangélikusok a mennyet és a pokolot szó szerinti helyeknek tekintik. A Paradicsom egy olyan királyság, amelyben a hívõ örökké élvezi Istent, mentes a bûntõl, a haláltól és a gonosztól. A pokol a büntetés helye, ahol a lélek örökre elválasztott Istentől.

Egyéni hozzáférés Istenhez - Luther úgy vélte, hogy minden egyénnek joga van a Szentírás révén Istenhez jutni, egyedül az Isten iránt. A papnak nem kell mediálnia. Ez a „minden hívõ papsága” radikális változás volt a katolikus tantól való eltéréshez képest.

Az Úrvacsora - Luther megtartotta az Úrvacsora szentségét, amely az evangélikus felekezet központi imádata. A transzubstantináció doktrínáját azonban elutasították. Míg az evangélikusok hisznek Jézus Krisztus valódi jelenlétében a kenyér és a bor elemeiben, az egyház nem határozza meg konkrétan, hogy mikor és mikor történik ez a cselekedet. Ezért az evangélikusok ellenállnak annak az elgondolásnak, hogy a kenyér és a bor egyszerű szimbólumok.

Purgatórium - Az evangélikusok elutasítják a tisztaság katolikus doktrínáját, amely a megtisztulás helye, ahol a hívõk halál után mennek el, mielõtt belépnének a mennybe. Az evangélikus egyház azt tanítja, hogy nincs szentírás-támogatás és a halottak közvetlenül a mennybe vagy a pokolba mennek.

Üdvözlet kegyelem által hit által - Luther fenntartotta, hogy az üdvösség kegyelemből származik csak hit által; nem művekhez és szentségekhez. Az igazolás kulcsfontosságú doktrína képviseli a fő különbséget a luteránizmus és a katolicizmus között. Luther azt állította, hogy olyan cselekedetek, mint a böjt, zarándokok, novenák, indulgenciák és a különleges szándékú tömegek, nem játszanak szerepet az üdvösségben.

Üdvösség mindenkinek - Luther hitte, hogy Krisztus megváltó munkája révén az üdvösség minden ember számára elérhetõ.

Szentírások - Luther hitte, hogy a szentírások tartalmazzák az igazság egyetlen szükséges útmutatását. Az evangélikus egyházban nagy hangsúlyt fektetnek Isten Igéjének hallgatására.A templom azt tanítja, hogy a Biblia nem csupán az Isten Igéjét tartalmazza, hanem minden szót inspirál vagy "Isten lélegzik". A Szentlélek a Biblia szerzője.

Evangélikus gyakorlatok
Szentségek - Luther úgy gondolta, hogy a szentségek csak a hit segítésére érvényesek. A szentségek kezdik és táplálják a hitet, ezáltal kegyelmet adva azoknak, akik abban vesznek részt. A katolikus egyház hét szentséget igényel, az evangélikus egyház csak kettőt: keresztelést és az Úrvacsorát.

Istentisztelet - Az istentisztelet módját illetően Luther úgy döntött, hogy oltárokat és mellényeket tart fenn, és liturgikus szolgálatot készít, de azzal a tudattal, hogy egyházzal nem kötelesek egy bizonyos rend követni. Ennek eredményeként a hangsúlyt az istentiszteletek liturgikus megközelítésére helyezik, de az evangélikus test minden ágához nem tartozik egységes liturgia. Fontos helyet kapott a prédikáció, a gyülekezeti ének és a zene, mivel Luther óriási zene rajongója volt.