A feltámadás és az élet Krisztus szerzője

Pál apostol, emlékeztetve a visszaszerzett üdvösség boldogságára, azt mondja: Ahogy Ádám révén a halál belépett ebbe a világba, úgy Krisztus révén az üdvösség is újra megadatik a világnak (vö. Róm 5). És még egyszer: Az első ember, akit elvettek a földről, föld; a második ember a mennyből származik, és ezért mennyei (12Kor 1:15). Azt is mondja: "Ahogy a föld emberének képét hordoztuk", amely a vén ember bűnében van, "mi is a mennyei ember képét viseljük" (47Kor 1:15), vagyis: az ember üdvösségét feltételezzük, megváltjuk, megújítjuk és megtisztítjuk Krisztusban. Maga az apostol szerint Krisztus az első, mert feltámadásának és életének szerzője. Aztán jönnek azok, akik Krisztushoz tartoznak, vagyis azok, akik az ő szentségének példáját követik. Ezeknek a feltámadásán alapuló biztonsága van, és velük lesz az égi ígéret dicsősége, ahogy maga az Úr mondja az evangéliumban: Aki követ engem, nem pusztul el, hanem a halálból átkerül az életbe (vö. Jn 49:5) .
Így a Megváltó szenvedélye az ember élete és üdvössége. Ezért akart meghalni értünk, hogy mi, hiszünk benne, örökké élhessünk. Idővel olyanokká akart válni, amilyenek vagyunk, hogy örökkévalóságának ígéretét beteljesítve bennünk örökké élhessünk vele.
Ez, mondom, az égi misztériumok kegyelme, ez a húsvét ajándéka, ez az év ünnepe, amelyre leginkább vágyunk, ezek az életet adó valóságok kezdetei.
Ennek a rejtélynek a gyermekei, akik a szent egyház létfontosságú mosakodásában keletkeztek, és újjászülettek a gyermekek egyszerűségében, ártatlanságuk babrálását idézik elő. Húsvét alkalmával a keresztény és szent szülők hit által új és megszámlálhatatlan származást folytatnak.
Húsvétra a hit fája virágzik, a keresztség beteljesedik, az éjszaka új fényben ragyog, a menny ajándéka leszáll és az úrvacsora égi táplálékot ad.
Húsvétra az egyház minden férfit befogad keblébe, és egy néppé és egy családdá teszi őket.
Az egyetlen isteni anyag és mindenhatóság, valamint a három személy nevének imádói együtt éneklik a prófétával az éves ünnep zsoltárát: "Ez az a nap, amelyet az Úr készített: örüljünk és örüljünk neki" (Zsolt 117, 24.) Melyik nap? Kíváncsi vagyok. Aki az élet kezdetét, a világosság kezdetét adta. Ez a nap a pompás építész, vagyis maga az Úr Jézus Krisztus. Azt mondta magáról: Én vagyok a nap: aki napközben jár, az nem botlik (vö. Jn 8), vagyis: Aki Krisztust mindenben követi, nyomában járva, eljut az örök fény küszöbére. Ezt kérte az Atyától, amikor még mindig itt volt testével: Atyám, azt akarom, hogy azok, akik hisznek bennem, ott legyenek, ahol vagyok: úgy, ahogy te bennem vagy, én pedig benned, így ők is benn maradnak minket (vö. Jn 12, 17 és utána).