Isten iránti odaadás: megmenteni a lelket a portól!

Testvéreinket por borítja, testvéreket és porszekereket adnak lelkünk szolgálatára. Ne engedje, hogy lelkünk a porba süllyedjen! Nem azért, hogy beszoruljon a porba! Az eleven szikrát ne oltsa el a sírban a por! Van egy nagyon hatalmas földi por, amely magához vonz minket, de még hatalmasabb a mérhetetlen szellemi birodalom, amely lelkünket rokonának nevezi.

 A test poráig valóban olyanok vagyunk, mint a föld, de a léleknek olyanok, mint az ég. Telepesek vagyunk ideiglenes kunyhókban, katonák vagyunk a sátrakban. Uram, ments meg a portól! Így imádkozik a bűnbánó király, aki először engedett a pornak, míg meg nem látta, hogy a por a romszakadékba húzza. A por az emberi test fantáziáival: a por is minden gonosz ember, akik az igazak ellen harcolnak: a por is démonok borzalmaikkal.

 Isten szabadítson meg minket ettől a portól. Egyedül ő képes rá. És elsősorban arra törekszünk, hogy meglátjuk magunkban az ellenséget, az ellenséget, aki más ellenségeket is vonz. A bűnös számára a legnagyobb nyomorúság az, hogy öntudatlanul és vonakodva ellenségeinek szövetségese önmagával szemben. Az igaz pedig erősítette lelkét Istenben és Isten országában, és nem fél.

Először nem fél önmagától, majd más ellenségektől sem. Nem fél, mert nem szövetségese és nem ellensége a lelkének. Innentől kezdve sem emberek, sem démonok nem tehetnek vele semmit. Isten a szövetségese és Isten angyalai a védelmezői: mit tehet vele az ember, mit tehet vele egy démon, mit tehet vele a por? Az igaz pedig erősítette lelkét Istenben és Isten országában, és nem fél.