Odaadás a Fájdalmas Mária iránt: Az ima, amely sokkal közelebb érzi magát vele

Ezt az odaadást akarom neked szentelni, Fájdalmas Mária, hogy irgalmasságot tanítottál nekem, és örömet adtál Istenünk felé. Megígérem, hogy nem esek hülye kísértésekbe és nem térek el az égi ösvénytől, hogy az én lélek legyen biztonságban és a karjaidban tartsd. Minden egyes szót a szívemmel írtam, azt hiszem, az a feladatom, hogy szeresselek és imádjalak életem minden napján.

Ó, a mártírok nagy királynője és a leghalálosabb az összes páncélosból! 
A fájdalom olyan óriási, mint a tenger, 
mert minden pestis, hogy az emberek minden bűnét
az isteni fiad szent testébe nyomtak,
annyi kard, amely áttöri a szíved.
Látod a legmegbecsülhetetlenebb bűnt a lábad előtt,
őszintén sajnálom, hogy rosszul bántak az isteni Megváltóval.
Az általam elkövetett hibák
ők komolyabbak, mint amennyit szenvedni tudok törölni.
Deh! Áldott Anya, nyomd le a szívem legszentebb sebeit
szeretetedből, hogy csak szenvedéssel és halállal vágyolj megfeszített Jézussal,
és tegye le a bűnbánó lelket a legtisztább szívében. 
Úgy legyen. 

Ó, Istenem, azt akarta, hogy a Szűz életét a fájdalom rejtélye jellemezze, engedje meg nekünk, imádkozzunk, hogy járjunk vele a hit útján, és egyesítsük szenvedéseinket Krisztus szenvedélyével, hogy alkalomká váljanak a kegyelem és az üdvösség eszköze. Azt akarta, hogy érezze ezt a fájdalmat, pontosan azért, hogy megadja neki és megadja nekünk a dicsőséges és szent megbocsátás tudatát és erejét.

Legyen a Fájdalmú Mária minden egyes könnye a szeretet óceánjává, és minden egyes imádság egy fénysugár, amely a helyes útra vezet minket. Csak így élhet a lelkem abban a reményben, hogy visszatérek az égi helyre, ahonnan származik, anélkül, hogy megfestené magát a földi élet útja során. Ámen