Szent Scholastica iránti odaadás: Az ima, amely közelebb visz a fényhez

Ezt az odaadást Norciai Szent Scholastica-nak, a bencés apácák rendjének vallásos és szentjének akarom szentelni. Az egyház iránti szeretete és Istenünk iránti odaadása oda vezetett, hogy a katolikus egyház szentként ismerte el.

Szent Scholastica,

emlékezz arra a fára, amelynek ágai alatt az életed menedéket kapott. A bencés kolostor nemcsak testvérként, hanem augusztus pátriárkájának lányaként is hív téged. Az égbolt tetejéről szemléli a fa maradványait, amelyek oly erőteljesek és gyümölcsözőek voltak, amelyek árnyékában hosszú évszázadokig nyugodtak a nyugati nemzetek. Az udvariatlanság pusztítója minden részében sztrájkolni vitte magát: ágak és gyökerek. Mindenhol romok vannak, amelyek egész Európát lefedik. Mindazonáltal tudjuk, hogy újjá kell válnia, és új ágakat fog kihajtani, mert az Úr ennek az ősi fának a sorsát akarta összekapcsolni az egyház sorsával. Imádkozz, hogy az első nedv újjáéledjen benne, anyai gondozással védje meg az általa előállított gyengéd drágaköveket; védje meg őket a viharoktól, áldja meg őket, és méltóvá tegye őket az egyház iránti bizalomra.

A norciai Szent Scholastica, te, aki csendet tart és elkerüli az idegenekkel folytatott párbeszédet a kolostorban, kérem, hallgassa el fojtott imámat, én, aki szeretlek. Te, aki a mennyei királyságban laksz, gondoskodj arról, hogy a lelkemet tiszteletreméltó jelenléted üdvözölje és magáévá tegye, és a szívemet megvilágítsa.

Te, aki mindannyiunkban hűségesen élsz, mutasd meg nekem a helyes utat, és egyesítsd alázatos és szegény lelkemet testvéreimmel, akiknek szerencsés az örökkévalóságig a celesztiális királyságban lakniuk. Valahányszor imádkozom, itt vagy velem, ó, Szent Scholastica, hallgass rám és fogadj a jó és a hívek között, hogy a szívem teljes örömnek érezzem magam. Ámen