Szent István iránti odaadás: az ima, amely megment majd az elítéléstől!

Stefano, Stefano, azt mondom: itt van a jóság helye, itt az irgalom ideje, itt legalább egy lehetőség a jótékonyság megmutatására! Mert állandó veszélyben vagyok, még akkor is, ha nem mindig ismerem fel, és annál is nyomorultabb és nyomorultabb vagyok, amikor elfelejtem, hogy ez a helyzet. Mivel Isten mindig látja bűneimet, mindig súlyos ítélete fenyegeti lelkem bűnösségét, mindig megnyílik a pokol, és gyötrelmei készek leszakítani nyomorúságos lelkemet azon a helyen.

Tehát akkor vagyok elhelyezve, amikor felébredek, tehát amikor alszom Ilyen vagyok, amikor mosolygok, ilyen vagyok, amikor viccelek. Amikor büszke vagyok, tehát amikor megaláznak. Ha igénylik; olyan vagyok, amikor szerencsétlenül szeretem a hús élvezeteit. Tehát mindig és mindenhol vagyok. Tehát kérem, István, siessen, mielőtt elítéltem volna, mielőtt az emberi faj ellenségei kínzásra visznek, mire a pokol börtöne elnyeli, mire az örök tűz gyötrelmei felemésztenek.

Valóban nagy szükségem van, amikor arra késztet, hogy segítséget kérjek még azoktól is, akiket megbüntetésre érdemes vagyok. De te és az összes szent annyira tele van ilyen gazdagsággal minden jóság végtelen forrásától, hogy inkább örülsz, ha jóságoddal megszabadítod azokat, akiket elítélhetsz az igazságosságért. Tehát dicsőséges és legszentebb István: Szabadíts meg engem a bizonyos elítéléstől, és védd meg engem és családomat a sötét és földi gonoszságoktól. Mert csak veled leszünk képesek megtalálni az üdvösség áldott útját.

Hogy teljesen mentes legyünk minden gonosztól, adjon nekünk kegyelmet, hogy minden este átéljük veletek a világ kegyetlenségét. És lássuk az életet a legszentebb szemeddel. Te, aki Örökkévaló Atyánk és fia, Jézus Krisztus jobbján laksz, könyörülj szegény lelkünkön. Addig óvj meg minket, amíg el nem érjük az örök boldogságot.