A szentek iránti odaadás: Teréz anya közbenjárásával kegyelmet kérni

Kalkuttai Szent Teréz, engedted, hogy Jézus szomjas szeretete a kereszten élő lánggá váljon benned, hogy szeretetének fénye legyen mindenki számára. Nyerd el Jézus szívéből a kegyelmet, hogy (kifejezd azt a kegyelmet, amelyért imádkozni szeretnél).

Taníts meg, hogy engedjem, hogy Jézus behatoljon belém, és vegye birtokba egész lényemet, olyan totálisan, hogy az én életem is az ő fényének és mások iránti szeretetének kisugárzása legyen. Ámen.

KALKUTTAI SZENT ANYA (1910 - 1997 - szeptember 5-én ünnepelték)

Amikor belépsz a Szeretet Misszionáriusainak templomába vagy kápolnájába, nem lehet figyelmen kívül hagyni az oltár feletti feszületet, amely mellett a következő felirat olvasható: "Szomjazom" ("Szomjas vagyok"): íme, az oltár szintézise. Ferenc pápa által 4. szeptember 2016-én szentté avatta Kalkuttai Szent Teréz életét és műveit a Szent Péter téren, 120 ezer hívő és zarándok jelenlétében.

A hit, a remény, a szeretet, a kimondhatatlan bátorság asszonya, Teréz anya krisztocentrikus és eucharisztikus lelkiséggel rendelkezett. Azt szokta mondani: "Életem egyetlen pillanatát sem tudom elképzelni Jézus nélkül. A legnagyobb jutalom számomra az, hogy szeretem Jézust és szolgálom őt a szegények között".

Ezt az indiai ruhás, ferences szandálos apácát, aki idegen, hívőktől, nem hívőktől, katolikusoktól, nem katolikusoktól, Indiában nagyra becsülték és megbecsülték, ahol Krisztus követői a kisebbségben vannak.

26. augusztus 1910-án született Szkopjéban (Macedónia) gazdag albán családban. Ágnes egy zaklatott és fájdalmas országban nőtt fel, ahol keresztények, muszlimok és ortodoxok éltek együtt; éppen ezért nem volt nehéz neki Indiában tevékenykedni, a vallási tolerancia-intolerancia távoli hagyományaival rendelkező államban, a történelmi korszaktól függően. Teréz anya a következőképpen határozta meg személyazonosságát: „Vér szerint albán vagyok. Indiai állampolgárságom van. Katolikus apáca vagyok. Hivatásomból az egész világhoz tartozom. Szívemben teljesen Jézusé vagyok”.

Az illír származású albán lakosság nagy részének, annak ellenére, hogy elszenvedte az oszmán elnyomást, hagyományaival és mélységes hitével sikerült fennmaradnia, melynek gyökerei Szent Pálban vannak: „Annyira, hogy Jeruzsálemből és a környező falvakból, Egészen Dalmáciában teljesítettem azt a küldetést, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem” (Róm 15,19). Albánia kultúrája, nyelve és irodalma a kereszténységnek köszönhetően ellenállt. A kommunista diktátor, Enver Hodzsa vadsága azonban állami rendelettel (13. november 1967-án) megtilt minden vallást, és azonnal lerombol 268 templomot.

Teréz anya családja a zsarnok megjelenéséig két kézzel pazarolta a jótékonyságot és a közjót. Az ima és a Szent Rózsafüzér volt a család ragasztója. A Drita magazin olvasóihoz fordulva 1979 júniusában Teréz anya ezt mondta az egyre inkább szekuláris és materialista nyugati világnak: "Ha anyámra és apámra gondolok, mindig eszembe jut, amikor este mindannyian együtt imádkoztunk. […] Egyetlen tanácsot tudok adni: minél előbb térjetek vissza együtt imádkozni, mert az a család, amelyik nem imádkozik együtt, nem tud együtt élni.”
Ágnes 18 évesen lépett be a Loretói Szűzanya Missziós Nővérek Kongregációjába: 1928-ban indult Írországba, egy évvel később már Indiában volt. 1931-ben tette le első fogadalmát, felvette a Gyermek Jézus Mária Terézia nővér új nevet, mert nagyon ragaszkodott a karmelita misztikus Lisieux-i Szent Terézhez. Később a karmelita Keresztes Szent Jánoshoz hasonlóan átéli a „sötét éjszakát”, amikor misztikus lelke az Úr csendjét éli át.
Körülbelül húsz éven át történelmet és földrajzot tanított gazdag családból származó fiatal nőknek, akik a Loreto Sisters főiskolájára jártak Entally-ban (Kelet-Kalkutta).

Aztán jött a hivatás a hivatáson belül: 10. szeptember 1946-én érezte, miközben vonattal egy elvonuló tanfolyamra ment Darjeelingbe, Krisztus hangja hívta, hogy a legkisebbek között éljen. Ő maga, aki Krisztus hiteles menyasszonyaként szeretett volna élni, a „Hang” szavait fogja beszámolni a felettesekkel folytatott levelezésében: „Indián Misszionáriusok Szeretetnővéreit akarom, akik az én szeretetem tüze a legszegényebbek között, betegek, haldoklók, utcagyerekek. A szegényeket kell Hozzám vezetned, és a nővérek, akik életüket felajánlották szeretetem áldozataiként, hozzám hozzák ezeket a lelkeket."

Majdnem húsz év tartózkodás után nem minden nehézség nélkül elhagyja a tekintélyes kolostort, és egyedül sétál, fehér szárival (Indiában a gyász színe), kék színű (máriás színű) szegéllyel Kalkutta nyomornegyedein keresztül az elfeledetteket keresve. a páriáké, a haldoklóké, akik gyűjtögetni jönnek, patkányokkal körülvéve, még a csatornába is. Apránként néhány korábbi tanítványa és más lányok összefognak, hogy aztán elérjék gyülekezete egyházmegyei elismerését: 7. október 1950. És miközben évről évre a Szeretetnővérek Intézete szerte a világon növekszik, a Bojaxhiu a családot minden vagyonuktól kisajátítja Hodzsa kormánya, és vallási meggyőződésük miatt keményen üldözik őket. Teréz anya, akinek tilos lesz látnia szeretteit, ezt fogja mondani: „A szenvedés segít, hogy egyesüljünk az Úrral, az ő szenvedéseivel” megváltó akcióban.

Megható és erős szavakat fog használni a család értékére, a szegénység korunk első környezetére utalva: „Néha fel kell tennünk magunknak néhány kérdést, hogy tudjuk, hogyan irányítsuk jobban cselekedeteinket [...] I ismerje meg először a családom, a házam szegényeit, a közelemben élőket: szegényeket, de nem kenyérhiány miatt?

Az „Isten kis ceruzája”, öndefiníciójával élve, többször is nyilvánosan és erőteljesen beavatkozott, még politikusok és államférfiak előtt is az abortusz és a mesterséges fogamzásgátlási módszerek elítélésébe. „Hallotta hangját a föld hatalmasai számára” – mondta Ferenc pápa szentté avatási szentbeszédében. Hogyan felejthetjük el hát azt az emlékezetes beszédet, amelyet a Nobel-békedíj átadásakor mondott 17. október 1979-én Oslóban? Azt állította, hogy a Díjat kizárólag a szegények nevében veszi át, mindenkit meglepett az abortusz elleni kemény támadással, amelyet a világbéke legfőbb veszélyeként mutatott be.

Szavai időszerűbbek, mint valaha: „Úgy érzem, ma a béke legnagyobb rombolója az abortusz, mert ez közvetlen háború, közvetlen gyilkosság, közvetlen gyilkosság, amelyet maga az anya okoz (…). Mert ha egy anya megölheti a saját gyermekét, semmi sem akadályoz meg abban, hogy megöljelek téged, te pedig engem. Azzal érvelt, hogy a születendő gyermek élete Isten ajándéka, a legnagyobb ajándék, amit Isten adhat a családnak. "Ma sok ország engedélyezi az abortuszt, az ivartalanítást és az élet elkerülésének vagy elpusztításának egyéb módjait a kezdetektől fogva. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy ezek az országok a legszegényebbek a szegények között, hiszen nincs bátorságuk még egy életet sem vállalni. A születendő gyermek élete, akárcsak a szegények élete, akikkel Kalkutta, Róma vagy a világ más részein találkozunk, a gyermekek és a felnőttek élete mindig ugyanaz az élet. Ez a mi életünk. Ez Isten ajándéka […] Minden létezés Isten élete bennünk. Még a születendő gyermekben is benne van az isteni élet.” A Nobel-díj átadásán ismét arra a kérdésre: "Mit tehetünk a világbéke előmozdítása érdekében?", habozás nélkül azt válaszolta: "Menjen haza, és szeresse a családját."

5. szeptember 1997-én (liturgikus emlékének napján) rózsafüzérrel a kezében elaludt az Úrban. Ez a "csepp tiszta víz", ez az elválaszthatatlan Márta és Mária egy szandált, két szárit, egy vászontáskát, két-három füzetet, egy imakönyvet, egy rózsafüzért, egy gyapjúpulóvert és egy lelki bányát hagyott örökül. felbecsülhetetlen érték, amelyből bőségben meríthetünk e zavaros napjainkban, gyakran megfeledkezve Isten jelenlétéről.