Május hét fájdalma iránti odaadás: a Madonna által diktált ima

A Szűzanya meghívta Amália nővért, hogy meditáljon mind a hét bánatán, hogy az általuk felkeltett érzelmek mindegyikük szívében növeljék az erényeket és a jó gyakorlatát.
Így maga a Szűzanya javasolta a fájdalom titkait az apácának:

«1. fájdalom – Fiam bemutatása a templomban
Ebben az első fájdalomban látjuk, hogyan szúrta át a szívemet egy kard, amikor Simeon megjövendölte, hogy Fiam sokak számára üdvösség lesz, de másoknak is pusztulás. Az az erény, amit ezen a fájdalomon keresztül tanulhatsz, a felettesei iránti szent engedelmesség, mert ők Isten eszközei. Attól a pillanattól kezdve, hogy tudtam, hogy egy kard áthat a lelkembe, mindig nagy fájdalmat éltem át. Az ég felé fordulva azt mondtam: „Bízom benned”. Aki Istenben bízik, soha nem fog összezavarodni. Fájdalmaidban és szorongásaidban bízz Istenben, és soha nem fogod megbánni ezt a bizalmat. Amikor az engedelmesség megkívánja, hogy elviselj valami áldozatot, Istenben bízva, szenteld neki fájdalmaidat és félelmeidet, készségesen szenvedve az ő szeretetéért. Ne emberi okokból engedelmeskedjetek, hanem Ő iránti szeretetből, aki irántatok való szeretetből engedelmes lett a kereszthalálig.

2. fájdalom – A menekülés Egyiptomba
Drága gyermekeim, amikor Egyiptomba menekültünk, nagy fájdalmat éreztem, amikor tudtam, hogy meg akarják ölni az én drága Fiamat, aki megváltást hozott. Az idegen országban tapasztalt nehézségek nem annyira sújtottak, mint az a tudat, hogy ártatlan Fiamat üldözték, mert ő a Megváltó.
Drága lelkek, mennyit szenvedtem e száműzetés alatt. De mindent szeretettel és szent örömmel tűrtem, mert Isten a lelkek üdvösségének együttműködőjévé tett. Ha ebbe a száműzetésbe kényszerültem, az azért volt, hogy megvédjem Fiamat, megpróbáltatásokat szenvedve el annak érdekében, aki egy napon a béke lakhelyének kulcsa lesz. Egy napon ezek a bánatok mosolyokká és a lelkek támogatásává változnak, mert Ő megnyitja a mennyország ajtaját.
Szeretteim, a legnagyobb megpróbáltatásokban is lehet vidám az ember, ha Isten kedvéért és szeretetéért szenved. Egy idegen országban örültem, hogy együtt szenvedhetek Jézussal, az én szeretett fiammal.
Jézus szent barátságában és mindent elszenvedve az ő szeretetéért, az ember nem szenvedhet anélkül, hogy meg ne szentelné magát. A fájdalomban elmerülve szenved a boldogtalan, aki távol él Istentől, aki nem a barátai. Szegény boldogtalan emberek adják át magukat a kétségbeesésnek, mert nincs meg bennük az isteni barátság vigasztalása, amely annyi békét és sok bizalmat ad a léleknek. Lelkek, akik elfogadják fájdalmatokat Isten szeretetéért, örvendezzetek az örömben, mert jutalmatok nagyszerű, hogy hasonlít a megfeszített Jézushoz, aki oly sokat szenved lelketek szeretetéért.
Örüljenek mindazok, akiket hozzám hasonlóan elhívtak hazájukból Jézus védelmére.Nagy lesz a jutalmuk az igenekért, akiket Isten akaratának megfelelni mondanak.
Kedves lelkek, előre! Tanuld meg tőlem, hogy ne mérj áldozatokat, ha Jézus dicsőségéről és érdekeiről van szó, aki szintén nem azért mérte áldozatait, hogy megnyissa számodra a béke hajlékának ajtaját.

3. fájdalom – A gyermek Jézus elvesztése
Drága gyermekeim, próbáljátok megérteni ezt a hatalmas fájdalmamat, amikor három napra elvesztettem szeretett Fiamat.
Tudtam, hogy a fiam a megígért Messiás, akkor hogyan terveztem, hogy Istennek adom azt a kincset, amelyet átadtak nekem? Annyi fájdalom és annyi gyötrelem, a találkozás reménye nélkül!
Amikor találkoztam vele a templomban, az orvosok között, elmondtam neki, hogy három napig nyomorúságban hagyott, és ezt válaszolta nekem: „Azért jöttem a világba, hogy Atyám érdekeit szolgáljam, aki a mennyben van".
A gyengéd Jézus válaszára elhallgattam, és ettől a pillanattól kezdve én, az anyja megértettem, hogy vissza kell küldenem őt megváltó küldetésére, az emberi faj megváltásáért szenvedve.
A szenvedő lelkek tanuljanak ebből a fájdalmamból, hogy engedelmeskedjenek Isten akaratának, hiszen sokszor kérnek tőlünk valamelyik szeretteink javára.
Jézus három napra nagy gyötrelemben hagyott ott a javadra. Tanulj meg velem együtt szenvedni, és előnyben részesíteni Isten akaratát a tied helyett. Anyák, akik sírni fognak, ha látjátok nagylelkű gyermekeiteket, akik az isteni siránkozást hallgatják, velem együtt tanuljátok meg feláldozni természetes szereteteteket. Ha gyermekeidet az Úr szőlőjébe hívják, ne fojts el olyan nemes törekvést, mint a vallási hivatás. Megszentelt emberek anyja és apja, még ha vérzik is a szívetek a fájdalomtól, engedjétek el őket, engedjétek, hogy megfeleljenek Isten terveinek, aki ilyen előszeretettel mutat irántuk. Szenvedő atyák ajánljátok fel az elszakadás fájdalmát Istennek, hogy elhívott gyermekeitek jó gyermekei legyenek annak, aki elhívott minket. Ne feledd, hogy gyermekeid Istené, nem pedig neked. Fel kell emelkedned, hogy szolgáld és szeresd Istent ebben a világban, így egy napon a mennyben örökké dicsérni fogod őt.
Szegények, akik meg akarják kötni gyermekeiket, elfojtva hivatásukat! Az így viselkedő apák az örök veszedelembe vezethetik gyermekeiket, amely esetben az utolsó napon számot kell adniuk Istennek. Ehelyett hivatásukat védve, ilyen nemes célt követve milyen szép jutalomban részesülnek ezek a szerencsés apák! Ti pedig, szeretett gyermekeim, akiket Isten elhívott, úgy járjatok, ahogy Jézus tette velem. Először is, engedelmeskedve Isten akaratának, aki elhívott téged, hogy a házában élj, mondván: „Aki jobban szereti apját és anyját, mint engem, nem méltó hozzám.” Légy éber, hogy a természetes szeretet ne akadályozzon meg abban, hogy válaszolj az isteni hívásra!
Kiválasztott lelkek, akiket elhívtak, és feláldozták legkedvesebb vonzalmadat és saját akaratodat Isten szolgálatára, nagy lesz a jutalmad. Ön után! Légy nagylelkű mindenben, és dicsekedj Istennel, amiért ilyen nemes célra választottak.
Ti, akik sírtok, atyák, testvérek, örüljetek, mert a ti könnyeitek egy napon gyöngyszemekké változnak, ahogy az enyém is az emberiség javára.

4. fájdalom – Fájdalmas találkozás a kálváriához vezető úton
Drága gyermekeim, próbáljátok ki, van-e az enyémhez hasonló fájdalom, amikor a kálváriára vezető úton találkoztam isteni Fiammal, akit súlyos kereszttel megraktak, és úgy sértettek meg, mintha bűnöző lenne.
„Isten Fiát meg kell kínozni, hogy megnyissa a béke hajlékának ajtaját.” Emlékeztem ezekre a szavaira, és elfogadtam a Mindenható akaratát, ami mindig is az erősségem volt, különösen az ilyen kegyetlen órákban, mint most.
Amikor találkoztam vele, a tekintete mereven nézett rám, és megértette a lelke fájdalmát. Nem tudtak egy szót sem szólni hozzám, de mégis megértették velem, hogy szükséges, hogy csatlakozzam az ő nagy fájdalmához. Kedveseim, a nagy fájdalmunk egyesülése azon a találkozáson sok mártír és sok szenvedő anya ereje volt!
Azok a lelkek, akik félnek az áldozattól, tanuljanak ebből a találkozásból, hogy engedelmeskedjenek Isten akaratának, ahogy a Fiam és én tettük. Tanulj meg csendben lenni a szenvedéseidben.
Csendben leraktuk magunkban hatalmas fájdalmunkat, hogy mérhetetlen gazdagságot adjunk neked! Lelketek érezze ennek a gazdagságnak a hatékonyságát abban az órában, amikor a fájdalomtól legyőzve felém fordulnak, e legfájdalmasabb találkozáson elmélkedve. Csendünk értéke erővé válik a szenvedő lelkek számára, amikor a nehéz órákban tudják, hogyan kell meditálni ezen a fájdalomon.
Drága gyermekeim, milyen értékes a csend a szenvedés pillanataiban! Vannak lelkek, akik nem tudják elviselni a testi fájdalmat, a lélekkínzást csendben; úgy akarják kifejezni, hogy mindenki szemtanúja legyen. Fiammal mindent csendben tűrtünk Isten szeretetéért!
Drága lelkek, a fájdalom megaláz, és Isten a szent alázatban épít. Alázat nélkül hiába dolgozol, mert fájdalmad szükséges a megszentelődésedhez.
Tanulj meg csendben szenvedni, ahogyan Jézus és én szenvedtünk ebben a fájdalmas találkozásban a Golgota felé vezető úton.

5. fájdalom – A kereszt lábánál
Drága gyermekeim, ennek a fájdalmamnak az elmélkedésében lelketek vigaszt és erőt talál az ezer kísértéssel és nehézséggel szemben, amivel szembesültek, megtanulva erősek lenni életetek minden csatájában.
Mint én a kereszt tövében, a legkegyetlenebb fájdalomtól átjárt lelkemmel és szívemmel szemtanúja Jézus halálának.
Ne légy botrányos, mint a zsidók. Azt mondták: "Ha ő az Isten, miért nem jön le a keresztről és szabadítja fel magát?" Szegény zsidók, akik közül egyesek tudatlanok, mások rosszhiszeműek, nem akarták elhinni, hogy ő a Messiás. Nem tudták megérteni, hogy egy Isten ennyire megalázta magát, és hogy isteni tana alázatra szegeződött. Jézusnak példát kellett mutatnia, hogy gyermekei erőt találjanak egy olyan erény gyakorlásához, amely sokba kerül nekik ezen a világon, amelynek ereiben a büszkeség öröksége folyik. Boldogtalanok azok, akik Jézust keresztre feszítőket követve nem tudják, hogyan alázkodjanak ma.
Három órányi gyötrelmes kín után meghalt imádnivaló Fiam, teljes sötétségbe taszítva lelkemet. Egyetlen pillanatnyi kétség nélkül elfogadtam Isten akaratát, és fájdalmas csendben átadtam hatalmas fájdalmamat az Atyának, és Jézushoz hasonlóan bocsánatot kértem a bűnözőknek.
Mindeközben mi vigasztalt abban a gyötrelmes órában? Isten akaratának teljesítése volt a vigaszom. Vigasztaltam, hogy tudtam, hogy minden gyermek számára megnyílt a mennyország. Mert engem is próbára tettem a megpróbáltatáson, minden vigasz hiányában.
Szeretett gyerekek. A Jézus szenvedéseivel egyesült szenvedés vigasztalást ad; a szenvedés, amiért jót tett ebben a világban, megvetés és megaláztatás, erőt ad.
Micsoda dicsőség a lelketeknek, ha egy napon, amiért teljes szívetekből szeretitek Istent, titeket is üldözni fognak!
Tanulj meg sokszor elmélkedni ezen a fájdalmamon, mert ez erőt ad az alázatossághoz: Isten és a jóakaratú emberek által szeretett erény.

6. fájdalom – Egy lándzsa fúrja át Jézus szívét, majd… megkaptam élettelen testét
Drága gyermekeim, lelkemmel a legmélyebb fájdalomba merülve láttam, ahogy Longinus áthatolt Fiam szívén, anélkül, hogy egy szót is tudtam volna szólni. Sok könnyet hullattam... Csak Isten értheti meg azt a mártíromságot, amit az az óra szívemben és lelkemben ébresztett!
Aztán a karjaimba tették Jézust. Nem olyan fehér és gyönyörű, mint Betlehemben... Holtan és sebesülten, annyira, hogy inkább leprásnak tűnt, mint arra az imádnivaló és elbűvölő gyermekre, akit oly sokszor a szívemhez szorítottam.
Drága gyermekeim, ha ennyit szenvedtem, nem tudnátok elfogadni a szenvedéseteket?
Akkor hát miért nem folyamodsz az én bizalmamhoz, megfeledkezve arról, hogy annyi értékem van a Mindenható előtt?
Mivel sokat szenvedtem a kereszt tövében, sok adatott nekem. Ha nem szenvedtem volna annyit, nem kaptam volna kezembe az ég kincseit.
A lándzsával átszúrt Jézus szívének fájdalma erőt ad számomra, hogy bevezessem ebbe a szeretetre méltó szívbe mindazokat, akik hozzám fordulnak. Jöjj el hozzám, mert a megfeszített Jézus legszentebb szívébe helyezhetlek, a szeretet és az örök boldogság hajlékába!
A szenvedés mindig jót tesz a léleknek. Szenvedő lelkek, örüljetek velem, aki a Kálvária második vértanúja voltam! A lelkem és a szívem valójában a Megváltó kínjainak részesei voltak, összhangban a Magasságos akaratával, hogy helyrehozza az első nő bűnét. Jézus volt az új Ádám, én pedig az új Éva, megszabadítva ezzel az emberiséget a gonoszságtól, amelyben elmerült.
Hogy válaszoljatok most ennyi szeretetre, bízzatok bennem nagyon, ne szorongassatok az élet viszontagságaitól, ellenkezőleg, bízza rám minden zavarodat és fájdalmadat, mert bőségesen adhatom neked az élet kincseit. Jézus szíve.
Ne felejtsetek el, gyermekeim, elmélkedni ezen a hatalmas fájdalmamon, amikor a keresztetek nehezedik rátok. Meg fogja találni az erőt, hogy szenvedjen Jézus szeretetéért, aki a leghírhedtebb kereszthalált szenvedte el.

7. fájdalom – Jézust eltemették
Drága gyermekeim, mennyi fájdalom, amikor el kellett temetnem a Fiamat! Mennyi megaláztatásnak vetette alá magát Fiam, akit eltemettek, aki maga volt az Isten! Alázatból Jézus alávetette magát saját temetésének, majd dicsőségesen feltámadt a halálból.
Jézus jól tudta, mennyit kell szenvednem, amikor látom őt eltemetve, és azzal, hogy nem kímélt, azt akarta, hogy én is vegyek részt végtelen megaláztatásában.
Lelkek, akik félnek a megaláztatástól, látjátok, hogyan szerette Isten a megaláztatást? Olyannyira, hogy hagyta magát eltemetni a szent sátorban, s a világ végezetéig elrejtette felségét és pompáját. Valóban, mit látunk a tabernákulumban? Csak egy fehér ostya és semmi több. Nagyszerűségét a kenyérfajta fehér tészta alá rejti.
Az alázatosság nem csökkenti az embert, mert Isten megalázta magát a temetésig, nem szűnt meg Isten lenni.
Drága gyermekeim, ha megfelelni akartok Jézus szeretetének, mutassátok meg, hogy nagyon szeretitek őt azzal, hogy elfogadjátok a megaláztatásokat. Ez megtisztít minden tökéletlenségedtől, és csak a mennyországra vágysz.

Drága Gyermekeim, ha bemutattam nektek hét bánatomat, akkor nem dicsekedni akarok, hanem csak azért, hogy megmutassam nektek azokat az erényeket, amelyeket gyakorolni kell, hogy egy napon Jézus mellett lehessetek. Halhatatlan dicsőséget kaptok, ami jutalma a lelkek, akik ezen a világon tudták, hogyan kell önmaguknak meghalni, csak Istennek élve.
Édesanyád megáld téged, és felkér, hogy többször is elmélkedj ezeken a diktált szavakon, mert nagyon szeretlek."