A nap odaadása: keresse meg Istent a fájdalom közepette

"Nem lesz több halál, gyász, sírás vagy fájdalom, mert a dolgok régi rendje elmúlt." Jelenések 21: 4b

Ennek a versnek az olvasása vigasztalhat minket. Ugyanakkor rávilágít arra a tényre, hogy az élet jelenleg nem ilyen. Valóságunk tele van halállal, gyász, sírás és fájdalom. Nem kell sokáig megnéznünk a híreket, hogy megtudjuk az új tragédiát a világ bármely pontján. És személyesen mélyen érezzük, gyászolva a törést, a halált és a betegségeket, amelyek érintik családunkat és barátainkat.

Miért szenvedünk, mindannyiunk számára fontos kérdés. De bármi is történik, felismerjük, hogy a szenvedés nagyon is valós szerepet játszik egész életünkben. Minden hívő ember életében mélyebb harc folyik, amikor feltesszük magunknak a következő logikus kérdést: hol van Isten fájdalmaimban és szenvedéseimben?

Keresse meg Istent fájdalomban
A Biblia történetei tele vannak Isten népének fájdalmával és szenvedésével, a Zsoltárok könyve 42 gyászos zsoltárt tartalmaz. De a szentírások következetes üzenete az, hogy Isten a legfájdalmasabb pillanatokban is a népével volt.

A Zsoltárok 34:18 azt mondja: "Az Úr közel van a megtört szívhez, és megmenti azokat, akiket lélekben összezúznak." Jézus pedig maga viselte el a legnagyobb fájdalmat számunkra, így biztosak lehetünk abban, hogy Isten soha nem hagy magunkra. Hívőként ez a kényelem forrása van fájdalmunkban: Isten velünk van.

Keressen közösségeket fájdalomban
Ahogy Isten velünk jár a fájdalomunkban, gyakran elküldi mások vigasztalására és megerősítésére. Lehet, hogy megpróbáljuk elrejteni küzdelmeinket a körülöttük lévőktől. Amikor azonban szenvedésünkkel szemben érzékenyek vagyunk másokra, mély örömöt találunk a keresztény közösségben.

Fájdalmas tapasztalataink ajtókat is nyithatnak előttünk, hogy más szenvedőkkel is együtt jöhessünk. A szentírások azt mondják nekünk, hogy „vigasztalhatjuk a bajban lévőket azzal a kényelemmel, amelyet mi magunk kapunk Istentől” (2 Korinthusbeliek 1: 4b).

Találj reményt a fájdalomban
A Róma 8:18-ban Pál azt írja: "Úgy gondolom, hogy jelenlegi szenvedéseinket nem érdemes összehasonlítani a kinyilatkoztatott dicsőséggel." Jól megfogalmazza azt a valóságot, hogy a keresztények fájdalmunk ellenére is örülhetnek, mert tudjuk, hogy még több öröm vár ránk; szenvedésünk nem a vég.

A hívők alig várják, hogy a halál, a gyász, a sírás és a fájdalom meghaljon. És kitartóak vagyunk, mert bízunk Isten ígéretében, hogy ő addig a napig lát minket.

Odaadó sorozat "Istent keresni a szenvedésben"

Isten nem ígéri, hogy az örökkévalóság ezen oldalán könnyű lesz az élet, de azt ígéri, hogy a Szentlélek által jelen lesz velünk.