Kegyelem iránti odaadás: önmegvetés Isten elõtt

ÖNÁLLÓ ISTEN SZEMÉBEN

A TANÍTVÁNY SZAVAI Merek beszélni az én Urammal, én, aki por és hamu vagyok (Ter 18,27). Ha többre becsültem magamat nálam, ímé, Uram, ellenem vagy, és az én vétkeim az igazságról tanúskodnak, és nem is mondhatok ellent. Ha azonban megaláztam magam és semmivé tettem magam, félretéve minden önbecsülésemet, és porrá rontottam magamat, amilyen valójában vagyok, kegyelmed kegyes lesz hozzám, és fényed közel lesz a szívemhez. Így minden bennem megmaradó önszeretet, legyen bármilyen kicsi is, elmerül a semmim mélységében, és örökre eltűnik. Abban a szakadékban felfedsz magamnak: mi vagyok, mi voltam és meddig estem, mert semmi vagyok és nem értettem. Ha magamra hagynak, itt vagyok, nem vagyok semmi, csak gyengeség. De ha hirtelen rám nézel, gyorsan megerősödöm és új örömmel tölt el. És valóban csodálatos, hogy ilyen hirtelen engem, akit mindig a saját súlyom vonz lefelé, felemelnek és szeretettel fogadnak a karjaidba. Ez a te szerelmed munkája, mely érdemem nélkül meggátol és annyi nehézségen segít; amely egyben megvéd a komoly veszélyektől és megment, igaz, számtalan rossztól.Természetesen azzal, hogy mértéktelenül szeretem önmagam, elvesztettem önmagam; Egyedül Téged keresve és helyes szeretettel szeretve, egyszerre találtam meg önmagamat és Téged: ettől a szeretettől vonzott, hogy még mélyebben belépjek a semmibe. Te, ó Édes, adj nekem minden érdememen felüli kegyelmet és többet, mint amit remélni vagy kérni merek. Légy áldott, Istenem, mert bár méltatlan vagyok minden kegyedre, nagylelkűséged és végtelen jóságod soha nem szűnik meg a hálátlanok és a Tőled eltávolodottak javára. Térjünk vissza Hozzád, hogy hálásak, alázatosak és odaadók legyünk; Egyedül te vagy a mi üdvösségünk, erényünk, erődünk.