Napi odaadás: kezdje újra emelkedni a Megváltóval

Új élet megy tovább. Vigyázzon a virágok megjelenésére. Hallgat. Ez az éneklési évszak. Ne nézz vissza. Nem oda megy. Jézussal felkelsz.

Kelj fel a megváltóval
Miért keres az élőket a halottak között? Lukács 24: 5 (NKJV)

A feltámadás minden, nem? Ez az egész keresztény élet metaforája. Enélkül a halott csak halott. Felett. Befejezett. Örökre eltemetve. Nincs remény, hogy új élet fog születni. De Jézusban azt ígérjük, hogy történeteinkben a halál nem az utolsó szó, nemcsak örök értelemben, hanem minden nap. Balesetekben, rossz döntésekben, csalódásokban, az életet alkotó további ezer halálesetben.

Az ilyen típusú legrosszabb halál, amelyet valaha is szenvedett, egy kapcsolat halála. Túl fájdalmas még a részletek írása is. De valaki, akit szerettem és teljes szívében bíztam, megbontotta ezt a bizalmat. És ez viszont megtört. Olyan, mintha porrészecskék lennének bennem. Évekbe telt, hogy összerakjam a darabokat. És amit rájöttem, az az, hogy néha, amikor széttöred és összekapcsolódsz, nem térsz vissza a régi életedbe. Legalább nem ugyanúgy, mint valaha. Olyan, mintha új bort öntene a régi borokhoz. Csak nem működik.

Számomra az a probléma, hogy szerettem a régi életem. Tökéletesen illett nekem. És így a kísértés néha még mindig visszatekint és vágyakozik arra, ami volt. Megpróbálni megtalálni azt, ami valaha volt. Mert a továbblépés nem ismert. Hogy kezdjem újra, nehezebbnek tűnik.

Ekkor hallom az angyal hangját: miért keresi az élőket a halottak között? Nem fogja megtalálni. Ennek a dolognak vége. Befejezett. Elmentem. De lát itt? Merre vagy? Új élet történik. Figyelje a virágok megjelenését. Hallgat. Ez az éneklés évada. Ne nézz vissza. Nem erre mész. Jézussal felkelsz.

Tudja-e azt a halált, veszteséget vagy kudarcot, amelyet nem tudsz legyőzni? Ideje eloszlatni a hamut a szélben. Ne tartsa tovább. Ideje elkezdenünk feltámadni az élő Megváltónkkal.