Főbb különbségek a síita és a szunnita muszlimok között
A szunnita és síita muzulmánok osztoznak alapvető iszlám hiedelmeken és hitcikkeken, és az iszlám két fő alcsoportját alkotják. Különböznek azonban, és ez a szétválás eredetileg nem spirituális, hanem politikai megkülönböztetésekből fakadt. Az évszázadok során ezek a politikai különbségek számos különböző gyakorlatot és álláspontot születtek, amelyek lelki jelentőséget kaptak.
Az iszlám öt oszlopa
Az iszlám öt oszlopa az Isten iránti vallási kötelességekre, a személyes lelki növekedésre, a kevésbé szerencsések gondozására, az önfegyelemre és az áldozatra utal. Keretet vagy keretet nyújtanak a muszlim életéhez, akárcsak az oszlopok az épületekhez.
Vezetés kérdése
A síita és a szunnik megoszlása Muhammad próféta 632-es haláláig nyúlik vissza. Ez az esemény felvetette a kérdést, hogy ki fogja vezetni a muszlim nemzetet.
A szunnizmus az iszlám legnagyobb és ortodox ága. A Sunn szó arabul egy szóból származik, amely azt jelenti: "aki követi a próféta hagyományait".
A szunnita muszlimok a próféta halálának idején sok társával egyetértenek abban, hogy az új vezetőt a munkára képesek közül kell megválasztani. Például Mohamed próféta halála után közeli barátja és tanácsadója, Abu Bakr lett az iszlám nemzet első kalifája (a próféta utódja vagy helyettese).
Másrészt egyes muszlimok úgy vélik, hogy a vezetésnek a próféta családjában kellett volna maradnia, az általa kifejezetten kinevezettek között vagy az Isten által kijelölt imámok között.
A síita muszlimok úgy vélik, hogy Mohamed próféta halála után a vezetést közvetlenül unokatestvérének és vejének, Ali bin Abu Talibnek kellett volna átadnia. A történelem során a síita muszlimok nem ismerték el a választott muszlim vezetők tekintélyét, inkább az imámok sorát követték, akiket szerintük Mohamed próféta vagy maga Isten nevezett ki.
A síita szó arabul a támogató emberek csoportját vagy csoportját jelenti. A közismert kifejezést Shia't-Ali történész, vagyis "Ali pártja" rövidíti. Ezt a csoportot síitákként vagy Ahl al-Bayt, vagy "a család emberei" (a próféta) követőiként is ismerik.
A szunnita és a síita ágakon belül is találhatsz hetest. Például Szaúd-Arábiában a szunnita vahhabizmus elterjedt és puritán frakció. Hasonlóképpen, a síizmusban a drúzák meglehetősen választékos szekta, amely Libanonban, Szíriában és Izraelben lakik.
Hol élnek a szunnita és a síita muszlimok?
A szunnita muszlimok a világ muszlimainak többségének 85% -át képviselik. Az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jemen, Pakisztán, Indonézia, Törökország, Algéria, Marokkó és Tunézia túlnyomórészt szunniták.
Iránban és Irakban található a síita muszlimok jelentős populációja. A síita kisebbségek nagy közösségei Jemenben, Bahreinben, Szíriában és Libanonban találhatók.
A világ azon területein, ahol a szunnita és a síita lakosság közvetlen közelében vannak, konfliktusok léphetnek fel. Például Irakban és Libanonban az együttélés gyakran nehéz. A vallási különbségek annyira beleivódtak a kultúrába, hogy az intolerancia gyakran erőszakhoz vezet.
A vallási gyakorlat különbségei
A politikai vezetés kezdeti igényéből kiindulva a lelki élet egyes szempontjai most különböznek a két muszlim csoport között. Ide tartoznak az ima és az esküvői szertartások.
Ebben az értelemben sokan összehasonlítják a két csoportot a katolikusokkal és a protestánsokkal. Alapvetően közös hiedelmek vannak, de gyakorlatuk eltérő.
Fontos megjegyezni, hogy ezen vélemény- és gyakorlati különbségek ellenére a síita és a szunnita muszlimok megosztják az iszlám hit fő cikkeit, és sokan hitbeli testvéreknek tartják őket. Valójában a muszlimok többsége nem azzal különbözteti meg magát, hogy egy adott csoporthoz tartozását állítja, hanem inkább egyszerűen "muszlimnak" nevezi magát.
Vallási vezetés
A síita muszlimok úgy vélik, hogy az imám természeténél fogva bűntelen, és tekintélye tévedhetetlen, mert közvetlenül Istentől származik, ezért a síita muszlimok gyakran imádják az imámokat szentként. Az isteni közbenjárás reményében zarándokolnak sírjaikba és szentélyeikbe.
Ez a jól meghatározott klerikus hierarchia szerepet játszhat a kormányzati ügyekben is. Irán jó példa arra, hogy az imám és nem az állam a legfőbb hatóság.
A szunnita muszlimok azt állítják, hogy az iszlámban nincs alapja a szellemi vezetők kiváltságos örökletes osztályának, és természetesen nincs alapja a szentek imádatának vagy közbenjárásának. Azt állítják, hogy a közösségi vezetés nem születési jog, hanem inkább bizalom, amelyet kiérdemel, és amelyet az emberek megadhatnak vagy elvehetnek.
Vallási szövegek és gyakorlatok
A szunnita és a síita muszlimok követik a Koránt, valamint a próféta hadíszt (mondásokat) és a szunnát (szokásokat). Ezek alapvető gyakorlatok az iszlám hitben. Ragaszkodnak az iszlám öt oszlopához: sahada, salat, zakat, fűrész és hajj.
A síita muszlimok általában ellenségeskedést éreznek Muhammad próféta egyes társaival szemben. Ez a közösségi vezetés iránti eltérések korai éveiben kialakult álláspontjukra és cselekedeteikre épül.
Ezek közül a társak közül sokan (Abu Bakr, Umar ibn Al Khattab, Aisha stb.) Hagyományokat meséltek a próféta életéről és szellemi gyakorlatáról. A síita muszlimok visszautasítják ezeket a hagyományokat, és vallási gyakorlataik egyikén sem alapul ezen egyének bizonysága.
Ez természetesen bizonyos különbségeket von maga után a két csoport közötti vallási gyakorlatban. Ezek a különbségek a vallásos élet minden részletét érintik: ima, böjt, zarándoklat és így tovább.