Isteni irgalmasság: amit Szent Fausztina mondott az imáról

4. Az Úr előtt. - Mielőtt az Úr leleplezett volna imádatban, két apáca térdelt egymás mellett. Tudtam, hogy csak az egyikük imája képes megmozgatni az eget. Boldog voltam, hogy voltak itt lent Istennek oly kedves lelkek.
Egyszer ezeket a szavakat hallottam magamban: „Ha nem zaboláznád meg a kezeimet, sok büntetést hoznék a földre. Még ha elhallgat a szád is, akkora erővel kiáltok hozzám, hogy az egész égbolt megmozdul. Nem kerülhetem el imáitokat, mert nem üldöztek, mint egy távoli lényt, hanem magatokban kerestek, ahol valójában vagyok."

5. Imádkozz. — Az imával bármilyen küzdelemmel szembenézhetsz. A léleknek bármilyen állapotban kell imádkoznia. A tiszta és szép léleknek imádkoznia kell, mert különben elveszíti szépségét. A szentségre törekvő léleknek imádkoznia kell, mert különben nem adatik meg neki. Az újonnan megtért léleknek imádkoznia kell, ha nem akar végzetesen visszaesni. A bűnökben elmerült léleknek imádkoznia kell, hogy kiszabaduljon belőle. Nincs lélek mentesülve az imádkozás alól, mert az imádság által száll le a kegyelem. Amikor imádkozunk, használnunk kell az intelligenciát, az akaratot és az érzést.

6. Nagyobb intenzitással imádkozott. - Egy este a kápolnába lépve ezeket a szavakat hallottam a lelkemben: "Amikor belépett a kínjába, Jézus nagyobb intenzitással imádkozott." Akkor tudtam, hogy milyen kitartásra van szükség az imádkozáshoz, és hogy néha a megváltásunk éppen az ilyen fárasztó imán múlik. Az imában való kitartáshoz a léleknek türelemmel kell felvérteznie magát, és bátran le kell győznie a belső és külső nehézségeket. Belső nehézségek a fáradtság, a csüggedés, a szárazság, a kísértések; a külsőek azonban emberi kapcsolatokból erednek.

7. Az egyetlen megkönnyebbülés. — Vannak az életben pillanatok, amikor azt mondanám, hogy a lélek már nem tud megbirkózni az ember nyelvével. Minden fárasztja, semmi sem ad békét; csak imádkoznia kell. Megkönnyebbülése kizárólag ebben rejlik. Ha a lényekhez fordul, csak még nagyobb szorongást kap.

8. Közbenjárás. — Tudtam, hány lélekért kell imádkozni. Úgy érzem, átváltoztam egy imává, hogy isteni irgalmat nyerjek minden lélek számára. Jézusom, üdvözöllek a szívemben, mint a többi lelkek iránti irgalom zálogát. Jézus tudatta velem, mennyire értékeli az ilyen imát. Nagy örömömre szolgál, amikor látom, hogy Isten egyedülálló módon szereti azokat, akiket mi szeretünk. Most már értem, milyen ereje van a közbenjáró imának Isten előtt.

9. Imádságom az éjszakában. - Nem tudtam imádkozni. Nem tudtam térdelni maradni. Én azonban egy egész órán át a kápolnában maradtam, lélekben egyesülve azokkal a lelkekkel, akik tökéletesen imádják Istent. Hirtelen megláttam Jézust, aki leírhatatlan édességgel nézett rám, és így szólt: "Imád még így is nagyon tetszik."
Éjszaka már nem tudok aludni, mert a fájdalom nem enged. Lelkileg felkeresem az összes templomot és kápolnát, és imádom ott az Oltáriszentséget. Amikor gondolatban visszatérek kolostorunk kápolnájába, imádkozom bizonyos papokért, akik Isten irgalmasságát hirdetik és kultuszát terjesztik. Imádkozom a Szentatyáért is, hogy gyorsítsa fel az Irgalmas Megváltó ünnepének létrejöttét. Végül Isten irgalmát kérem a bűnösök iránt. Ez most az éjszakai imám.