Isteni Irgalmasság: Szent Fausztina a jelen pillanat kegyelméről beszél nekünk

1. A rettenetes napi szürkeség. — Elkezdődött a szörnyű napi szürkeség. Az ünnepek ünnepélyes pillanatai elmúltak, de az isteni kegyelem megmaradt. Szüntelenül egyesülök Istennel, óráról órára élek. Szeretnék hasznot húzni a jelen pillanatból, ha hűségesen teszem azt, amit kínál. Megingathatatlan bizalommal Istenre bízom magam.

2. Az első pillanattól kezdve, amikor megismertelek. - Irgalmas Jézus, mekkora vágyakozással siettél a Felsőterem felé, hogy megszenteld a Sereget, amely mindennapi kenyeremmé lett volna! Jézusom, birtokba akartad venni a szívemet, és összekeverni a te élő véredet az enyémmel. Jézus, hadd osszam meg életed istenségének minden pillanatát, hadd dobogjon tiszta és nagylelkű véred teljes erejével a szívemben. A szívem ne ismerjen más szerelmet, csak a tied. Az első pillanattól kezdve, hogy megismertelek, szeretlek. Ki tudna végül is közömbösnek maradni a szívedből fakadó irgalmasság mélysége iránt?

3. Alakítsa át az összes tompaságot. - Isten az, aki betölti az életemet. Vele járom át a szürke és fárasztó napi pillanatokat, bízva benne, aki szívemben minden unalmasságot személyes szentségemmé alakít. Így jobbá válhatok, és az Ön Egyháza javára válhatok egyéni szentség által, mivel mindannyian egy létfontosságú szervezetet alkotunk. Ezért törekszem arra, hogy szívem talaja jó gyümölcsöt teremjen. Még ha ez soha nem is jelenik meg itt az emberi szem számára, egy napon mégis látni fogjuk, hogy sok lélek táplálkozott és táplálkozni fog az én gyümölcseimmel.

4. A jelen pillanat. - Ó Jézusom, úgy szeretnék a jelen pillanatban élni, mintha az lenne életem utolsó. Azt szeretném, hogy a dicsőségedet szolgálja. Azt akarom, hogy ez nyereség legyen számomra. Minden pillanatot abból a bizonyosságom szemszögéből akarok nézni, hogy semmi sem történik Isten akarata nélkül.

5. A pillanat, ami elhalad a szemed alatt. - Legfőbb javam, nálad az életem nem egyhangú, nem is szürke, hanem olyan változatos, mint egy illatos virágos kert, amelyek között magam is szégyellem választani. Olyan kincsek ezek, amelyeket minden nap bőven gyűjtök: szenvedés, felebaráti szeretet, megaláztatás. Nagyszerű dolog tudni, hogyan ragadhatod meg a pillanatot, ami elhalad a szemed előtt.

6. Jézusom, köszönöm. - Jézusom, köszönöm a kis és láthatatlan napi kereszteket, a közös élet nehézségeit, a projektjeimmel szemben álló ellenállást, a szándékaim rossz értelmezéseit, a másoktól érő megaláztatásokat, a durva bánásmód, jogtalan gyanakvás, egészségromlás és erőkimerülés, saját akaratomról való lemondás, önmagam megsemmisítése, mindenben való elismerés hiánya, mindenki útjába kerültek az általam készített terveket. Jézus, köszönöm a belső szenvedéseket, a szellem sivárságait, a gyötrelmeket, félelmeket és bizonytalanságokat, a lélekben lévő különféle megpróbáltatások sötétségét, a nehezen kifejezhető gyötrelmeket, különösen azokat, amelyekben nem. aki megért engem, a keserű gyötrelem és a halál órája miatt.

7. Minden ajándék. - Jézusom, köszönöm, hogy előttem ittad meg a keserű kelyhet, amelyet már megédesítve kínálsz. Íme, ajkaimhoz közeledtem szent akaratod e kelyhéhez. Hadd történjen meg velem, amit bölcsességed minden kor előtt megalapozott. Szeretném teljesen kiüríteni a kelyhet, amelyre predesztináltam. Egy ilyen eleve elrendelés nem lesz vizsgálatom tárgya: bizakodásom minden reményem kudarcában rejlik. Benned, Uram, minden jó; minden a szíved ajándéka. Nem részesítem előnyben a vigasztalást a keserűségnél, sem a keserűséget a vigasztalásnál: Neked köszönök mindent, Jézus. Örülök, hogy rád szegezhetem a tekintetem, érthetetlen Istenem. Ebben az egyedülálló létezésben lakik a szellemem, és itt érzem magam otthon. Ó, teremtetlen szépség, aki csak egyszer ismert meg téged, mást nem tud szeretni. Egy lyukat találok magamban, és Istenen kívül senki sem tudja betölteni.

8. Jézus szellemében – A küzdelem ideje itt lent még nem ért véget. Sehol sem találom a tökéletességet. Én azonban behatolok Jézus szellemébe, és megfigyelem tetteit, amelyek szintézise az evangéliumban található. Campassi még ezer éve, a tartalmat egy cseppet sem merítem ki. Amikor a csüggedés vesz erőt rajtam, és a kötelességeim egyhangúsága untat, emlékeztetem magam, hogy a ház, ahol vagyok, az Úr szolgálatában áll. Itt semmi sem kicsi, de az Egyház dicsősége és más lelkek fejlődése egy csekély jelentőségű cselekedettől függ, bármennyire is felemelő szándékkal hajtják végre. Nincs tehát semmi kicsi.

9. Csak a jelen pillanat a miénk. — A szenvedés a legnagyobb kincs a földön: a lélek megtisztul tőle. Egy barátot ismernek a szerencsétlenségben; a szeretetet szenvedéssel mérik. Ha a szenvedő lélek tudná, mennyire szereti őt Isten, meghalna az örömtől. Eljön a nap, amikor megtudjuk, mit ér, ha szenvedtünk, de akkor már nem leszünk képesek szenvedni. Csak a jelen pillanat a miénk.

10. Fájdalom és öröm. — Ha sokat szenvedünk, nagyszerű lehetőségeink vannak arra, hogy megmutassuk Istennek, hogy szeretjük őt; amikor keveset szenvedünk, kicsi az esélye annak, hogy bebizonyítsuk szerelmünket; amikor egyáltalán nem szenvedünk, szeretetünknek nincs módja annak, hogy kinyilatkoztassa magát sem nagynak, sem tökéletesnek. Isten kegyelmével eljuthatunk arra a pontra, ahol a szenvedés élvezetté változik át számunkra, mert a szeretet igenis képes ilyen dolgokat művelni a lélekben.

11. Láthatatlan napi áldozatok. — Hétköznapok, tele tompasággal, úgy nézek rád, mint egy bulira! Milyen örömteli ez az idő, amely örök érdemeket szerez bennünk! Jól értem, hogyan profitáltak a szentek ebből. Apró, láthatatlan mindennapi áldozatok, olyanok vagytok számomra, mint a vadvirágok, amelyeket Jézus nyomdokaiba vetek, kedvesem. Ezeket az apróságokat gyakran a hősi erényekhez hasonlítom, mert ezek következetes gyakorlásához valóban hősiesség kell.