Szent István, az egyház első vértanújának ünnepe, meditáció az evangéliumról

Kihajtották a városból, és kövekkel kezdték megölni. A tanúk köpenyt raktak egy Saul nevű fiatalember lábai elé. Amikor megkövezték Istvánt, felkiáltott: "Uram Jézus, fogadd meg az én lelkemet." ApCsel 7: 58–59

Milyen megdöbbentő ellentét! Tegnap egyházunk ünnepelte a világ Megváltójának örömteli születését. Ma tiszteljük az első keresztény vértanút, Szent Istvánt. Tegnap a világot egy jászolban fekvő szerény és drága gyermekre rögzítették. Ma tanúi vagyunk annak a vérnek, amelyet Szent István ontott, mert hitét vallotta ebben a gyermekben.

Bizonyos szempontból ez az ünnep azonnali drámát ad karácsonyi ünnepünknek. Ez egy olyan dráma, amelynek soha nem kellett volna megtörténnie, de ez egy olyan dráma, amelyet Isten megengedett, mivel Szent István a hit legnagyobb bizonyságát adta ennek az újszülött királynak.

Talán sok oka lehet annak, hogy az első keresztény vértanú ünnepét bekerültek az egyházi naptárba a karácsony oktávájának második napján. Ezen okok egyike az, hogy azonnal emlékeztet minket annak következményeire, ha életünket annak adjuk, aki Betlehemben gyermeknek született. A következmények? Mindent meg kell adnunk neki, anélkül, hogy bármit is visszatartanánk, még akkor is, ha ez üldöztetést és halált jelent.

Eleinte úgy tűnhet, hogy megfoszt minket karácsonyi örömünktől. Húzódásnak tűnhet ebben az ünnepi szezonban. De a hit szemével ez az ünnepnap csak növeli e karácsony ünnepének dicsőséges ünnepélyességét.

Arra emlékeztet, hogy Krisztus születése mindent megkövetel tőlünk. Késznek és hajlandónak kell lennünk arra, hogy életünket teljesen és tartalék nélkül átadjuk Neki. A világ Megváltójának születése azt jelenti, hogy életünket prioritásként kell kezelnünk, és el kell köteleznünk magunkat, hogy őt választjuk mindenek felett, még a saját életünk felett is. Ez azt jelenti, hogy készen kell állnunk és hajlandóak mindent feláldozni Jézusért, önzetlenül és legszentebb akaratához hűen élve.

„Jézus az évszak oka” - halljuk gyakran. Ez igaz. Ez az élet oka és az oka annak, hogy tartalék nélkül adjuk életünket.

Gondoljon még ma arra a kérésre, amelyet a világ Megváltójának születése óta rájuk róttak. Földi szempontból ez a "kérés" elsöprőnek tűnhet. De a hit szempontjából felismerjük, hogy születése nem más, mint egy lehetőség arra, hogy új életbe lépjünk. Felhívást kapunk a kegyelem és a teljes önadakozás új életébe. Hagyja, hogy a karácsony ezen ünnepe magáévá tegye, figyelemmel kísérve azokat a módokat, amelyekben felszólíttatja, hogy teljesebben megadja magát. Ne félj mindent odaadni Istennek és másoknak. Ez egy olyan áldozat, amelyet érdemes megadni és amelyet ez a drága Gyermek lehetővé tett.

Uram, miközben folytatjuk születésed dicsőséges ünneplését, segítsen megérteni, hogy a közted jövetel milyen hatással van az életemre. Segíts, hogy világosan érzékeljem meghívásodat, hogy teljes mértékben a dicsőséges akaratodnak szenteljem magam. Születésed hajtsa át bennem az újjászületési akaratot az önzetlen és áldozatos adományok életében. Megtanulhatom-e utánozni azt a szeretetet, amelyet Szent István irántad iránt érzett, és élni ezt a radikális szeretetet az életemben. Boksznap, imádkozz értem. Jézus, hiszek benned.