Helyes koncentráció a buddhizmusban

A mai értelemben a Buddha Nyolcszoros Útja egy nyolc részből álló program a megvilágosodás megvalósítására és a dukkha (szenvedés) megszabadítására. A megfelelő koncentráció az út nyolcadik része. Megköveteli a gyakorlóktól, hogy minden mentális képességüket egy fizikai vagy mentális tárgyra összpontosítsák, és gyakorolják a Négy Abszorpciót, más néven Négy Dhjanát (szanszkrit) vagy Négy Jhanát (Pali).

A megfelelő koncentráció meghatározása a buddhizmusban
Az angolra fordított páli szó "koncentráció" a szamádhi. A szamádhi, a szam-a-dha alapszavak jelentése: "összegyűjteni".

A néhai John Daido Loori Roshi, a soto zen tanár azt mondta: „A szamádhi olyan tudatállapot, amely túlmutat az ébredésen, az álmodozáson vagy a mély alváson. Ez lelki tevékenységünk lelassulása az egypontos koncentráció révén ”. A szamádhi az egyhegyes koncentráció sajátos típusa; például a bosszúvágyra, vagy akár egy finom ételre koncentrálni nem szamádhi. Inkább Bhikkhu Bodhi Nemes Nyolcszoros Útja szerint: „A szamádhi pusztán egészséges koncentráció, koncentráció egészséges lelkiállapotban. Akkor is még korlátozottabb a hatóköre: nem jelent semmiféle egészséges koncentrációt, hanem csak azt a megnövekedett koncentrációt, amely az elmét egy tudatosabb és tisztább tudatossági szintre emelésének szándékos kísérletéből ered. "

Az út két másik része - a helyes erőfeszítés és a helyes tudatosság - szintén kapcsolódik a mentális fegyelemhez. Hasonlóak a helyes koncentrációhoz, de céljaik eltérőek. A Right Effort arra utal, hogy ápolják azt, ami egészséges, és megtisztítunk attól, ami nem egészséges, míg a Right Mindfulness arra utal, hogy teljes mértékben jelen van és tisztában van a testével, érzékeivel, gondolataival és a környezetével.

A mentális koncentráció szintjét dhyanának (szanszkrit) vagy jhanának (Pali) nevezzük. A buddhizmus kezdetén négy dhyaná létezett, bár az iskolák később kilencre, néha pedig többre bővítették őket. A négy alapvető dhyanát az alábbiakban soroljuk fel.

A négy dhyana (vagy Jhanas)
A négy dhjana, jana vagy abszorpció az eszköz, amellyel közvetlenül megtapasztalhatja Buddha tanításainak bölcsességét. Különösen a megfelelő koncentrációval szabadulhatunk meg a külön én illúziójától.

A dhjána megtapasztalásához le kell győzni az öt akadályt: érzéki vágy, rosszakarat, lajhár és zsibbadás, nyugtalanság, aggodalom és kétség. Henepola Gunaratana buddhista szerzetes szerint ezeknek az akadályoknak mindegyikét sajátos módon kezelik: „A dolgok visszataszító természetének bölcs mérlegelése az érzéki vágy ellenszere; a szeretetteljes kedvesség bölcs megfontolása ellensúlyozza a rosszakaratot; az erőfeszítés, az erőfeszítés és az elkötelezettség elemeinek bölcs mérlegelése ellenzi a lustaságot és a letargiát; az elme nyugalmának bölcs megfontolása megszünteti a nyugtalanságot és az aggodalmat; és a dolgok valós tulajdonságainak bölcs mérlegelése megszünteti a kétségeket. "

Az egészségtelen szenvedélyek, vágyak és gondolatok felszabadulnak az első dhyana során. Az a személy, aki az első dhyanában él, ekstazist és mély jólétet érez.

A második dhjanában az intellektuális tevékenység eltűnik, és helyét az elme nyugalma és koncentrációja jelenti. Az első dhjána elragadtatása és jólléte még mindig jelen van.

A harmadik dhjanában az elragadtatás eltűnik, és helyét az egyenlőség (upekkha) és a nagy tisztaság váltja fel.

A negyedik dhjanában minden érzés megszűnik, és csak a tudatos egyensúly.

A buddhizmus egyes iskoláiban a negyedik dhjanát tiszta tapasztalásként írják le, "tapasztaló" nélkül. Ezen közvetlen tapasztalat révén az egyéni és a különálló énet illúzióként érzékelik.

A négy lényegtelen állapot
Theravadaban és a buddhizmus néhány más iskolájában a négy anyagi állam a négy dhyana után érkezik. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy túllépjen a mentális fegyelemön, és tökéletesítse ugyanazokat a koncentrációs célokat. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy kiküszöböljön minden megjelenítést és egyéb érzést, amelyek a dhyana után fennmaradhatnak.

A négy immateriális állapotban az egyik először a végtelen teret finomítja, aztán a végtelen tudatosságot, majd a nem anyagasságot, tehát sem az érzékelés, sem a nem-észlelés. Az ezen a szinten végzett munka rendkívül finom, és csak egy nagyon fejlett szakember számára lehetséges.

Fejlessze és gyakorolja a megfelelő koncentrációt
A buddhizmus különféle iskolái számos különböző módszert fejlesztettek ki a koncentráció fejlesztésére. A megfelelő koncentráció gyakran társul a meditációhoz. A szanszkritban és a paliban a meditáció szó a bhavana, ami "mentális kultúrát" jelent. A buddhista bhavana nem relaxációs gyakorlat, és nem is a testen kívüli látomások vagy tapasztalatok megszerzéséről szól. Alapvetően a bhavana az elme felkészítésének eszköze a megvilágosodás megvalósítására.

A megfelelő fókusz elérése érdekében a legtöbb szakember megfelelő beállítás létrehozásával kezdi. Egy ideális világban a gyakorlás kolostorban lesz; ha nem, akkor fontos egy csendes, megszakítások nélküli helyet választani. Ott a gyakorló nyugodt, de egyenes testtartást vesz fel (gyakran keresztbe tett lótusz helyzetben), és figyelmét egy többször megismételhető szóra (mantra), vagy egy olyan tárgyra, mint például Buddha szobra, összpontosítja.

A meditáció egyszerűen magában foglalja a természetes légzést és az elme összpontosítását a kiválasztott tárgyra vagy hangra. Amint az elme elkalandozik, a gyakorló "gyorsan észreveszi, elkapja, és finoman, de határozottan visszahozza a tárgyhoz, amilyen gyakran csak szükséges".

Bár ez a gyakorlat egyszerűnek tűnhet (és így is van), a legtöbb ember számára nagyon nehéz, mert mindig felmerülnek a gondolatok és képek. A megfelelő fókusz elérése során előfordulhat, hogy a gyakorlóknak éveken át kell dolgozniuk képzett tanár segítségével a vágy, a harag, az izgatottság vagy a kétségek legyőzésére.