Medjugorje látnokai látták a Purgatóriumot: mit mondtak

Vicka: A tisztítóhely is nagyszerű hely. A Purgatóriumban azonban embereket nem látnak, csak nagy köd látszik, és az ember úgy érzi ...

Livio atya: Mit érzel?

Vicka: Olyan érzés, mintha az emberek szenvednének. Tudod, zajok vannak….

Livio atya: Most küldtem el a könyvemet a sajtónak: „Miért hiszek Medjugorjében?”, Ahol azt írom, hogy a Purgatóriumban könnynek, sikításnak, fújásnak éreznék magukat ... Így van? Én is igyekeztem megtalálni a megfelelő olasz nyelvű szavakat, hogy a zarándokok megértsék, amit horvátul mondasz.

Vicka: Nem mondhatod, hogy halkat hall, vagy akár sírni is lehet. Itt nem látsz embereket. Nem olyan, mint a mennyország.

Livio atya: Mit érzel akkor?

Vicka: Úgy érzi, szenvednek. Ez egy másfajta szenvedés. Hangok és zajok hallatszanak, mintha valaki ütné magát ...

Livio atya: Megvernek egymással?

Vicka: Úgy érzi, de nem láttam. Nehéz, Livio atya, elmagyarázni valamit, amit nem lát. Az egyik dolog érezni, a másik látni. A Paradicsomban látod, hogy sétálnak, énekelnek, imádkoznak, és ezért pontosan jelenthetik. A Purgatóriumban csak egy nagy köd látható. Az ott élő emberek várják imáinkat, hogy a lehető leghamarabb menjünk a mennybe.

Livio atya: Ki mondta, hogy imáink várnak?

Vicka: Miasszonyunk azt mondta, hogy az emberek, akik a purgatóriumban vannak, az imáinkra várnak, hogy a lehető leghamarabb menjenek a mennybe.

Livio atya: Figyelj, Vicka: A Paradicsom világosságát úgy értelmezhetjük, mint az isteni jelenlétét, amelybe belemerülnek az emberek, akik a boldogság helyén vannak. Mit gondol, mit gondol a purgatórium köd?

Vicka: Számomra a köd határozottan a remény jele. Szenvednek, de van bizonyos reménye, hogy mennek a mennybe.

Livio atya: Felhívom a figyelmünket, hogy Szűzanya ragaszkodik a Purgatórium lelkéért való imádkozásunkhoz.

Vicka: Igen, Miasszonyunk azt mondja, hogy nekik kell imáink, hogy először a mennybe menjenek.

Livio atya: Imaink lerövidíthetik a purgatóriumot.

Vicka: Ha többet imádkozunk, akkor először a Mennybe mennek.

Jacov utazása

JAKOV: Akkor ködben tele voltunk. Nem tudok mást mondani annak leírására, kivéve azt, hogy egyfajta köd volt. Csak mozgásokat láttunk ott, de emberek, emberek, nem láttuk őket. Miasszonyunk azt mondta nekünk, hogy sokat kell imádkoznunk a Purgatórium lelkéért, mert nekik valóban szükségük van az imáinkra.

LIVIO APA: Figyelj: de a Mennyből való távozáskor ez az öröm is eltűnt?

JAKOV: Igen, de nem teljesen eltűnt. De amikor belép a purgatóriumba, már nem érzi azt, amit korábban hallott.

Apu LIVIO: Nem? Mit érzel?

JAKOV: Úgy érzi ... Amikor meglátja ezeket a mozdulatokat a ködben, azonnal azt gondolja, hogy ők az emberek lelkei, és te is bosszúsnak érzed magad. Bosszúságot érez, de sajnálja is őket.

Apai Livió: Ön is fájdalmat érez nekik?

JAKOV: Sajnálod őket, mert ott végződtek, és azért, mert egy pillanattal korábban abban a hatalmas örömben és abban a békében éltek, és olyan embereket láttál, akik igazán boldogok voltak. Akkor meglátja ezeket a szenvedő lelkeket, és azonnal sajnálom őket.

Apai LIVIO: Természetesen, ezért imádkoznunk kell értük.

JAKOV: Miasszonyunk annyira javasolta, hogy imádkozzanak a Purgatórium lelkéért, mert nekik szükségük van az imáinkra.

Apai Livió: Ilyen módon a Purgatory rövidítve van?

JAKOV: Igen, ma sokszor megerősítjük, és én is gyakran hallottam róla, hogy egy szeretett emberünk, aki meghalt, minden bizonnyal a Mennybe került. Csak Isten tudja, hol vannak a halottaink.

Apai LIVIO: Szerinted hogyan tudunk segíteni nekik?

JAKOV: Imádkozhatunk halottainkért. Kínál nekik Szent Mise-t.

LIVIO APA: Nagyon helyes ...

JAKOV: Ezért fordul hozzánk a Szűzanya.