Fr Luigi Maria Epicoco kommentárja az evangéliumhoz: Mk 7, 1-13

Ha egy pillanatra sikerülne nem moralistikus módon olvasni az evangéliumot, talán képesek lennénk megérezni a mai történetbe rejtett hatalmas tanulságot: „Ekkor a farizeusok és néhány jeruzsálemi írástudó összegyűlt körülötte. Miután látta, hogy néhány tanítványa tisztátalan, azaz mosatlan kézzel ételt fogyasztott (…), a farizeusok és írástudók megkérdezték tőle: "Miért nem tanítványai viselkednek az ókori hagyomány szerint, hanem tisztátalan kézzel vesznek ételt?" ".

Elkerülhetetlen, hogy azonnal Jézus oldalára álljunk, olvasva erről a magatartásmódról, de mielőtt az írástudókkal és a farizeusokkal szemben káros ellenszenvet indítanánk, be kell látnunk, hogy amit Jézus szemrehányásként szolgál nekik, az nem írástudók és farizeusok, hanem az a kísértés, hogy csak vallási jellegű hitszemlélet. Amikor "tisztán vallási megközelítésről" beszélek, akkor minden emberre jellemző jellegzetességre utalok, amelyben a pszichológiai elemeket rituális és szakrális, pontosan vallásos nyelveken keresztül szimbolizálják és fejezik ki. De a hit nem egyezik pontosan a vallással. A hit nagyobb, mint a vallás és a vallásosság.

Más szavakkal, nem arra szolgál, hogy a tisztán vallásos megközelítéssel kezeljük a bennünk hordozott pszichológiai konfliktusokat, hanem egy Istennel, aki személy, és nem egyszerűen erkölcsi vagy tantani döntő találkozást szolgál. Az írástudók és a farizeusok által tapasztalt egyértelmű kényelmetlenség a piszokkal, a tisztátalansággal fennálló kapcsolatukból fakad. Számukra szent megtisztulássá válik, amelynek piszkos keze van, de úgy gondolják, hogy az ilyen típusú gyakorlatok révén ki tudják exorcizálni mindazt a hulladékot, amelyet az ember a szívében felhalmoz. Valójában könnyebb mosni kezet, mint átalakítani. Jézus pontosan ezt akarja mondani nekik: a vallásosságra nincs szükség, ha ez a hit soha nem tapasztalható módja, vagyis ami számít. Ez csak a képnek szent formának álcázott formája. SZERZŐ: Don Luigi Maria Epicoco