Mai tanács 9. szeptember 2020-én, a Csillag Isaac részéről

A csillag Izsákja (? - kb. 1171)
Ciszterci szerzetes

Homília minden szent ünnepélyéért (2,13: 20-XNUMX)
"Boldogok, akik most sírnak"
"Boldogok szenvednek, mert megvigasztalódnak" (Mt 5,4). Ezzel a szóval az Úr azt akarja, hogy megértsük: az öröm elérésének módja könny. Az elhagyatottság révén a vigasz felé haladunk; valójában azáltal, hogy elveszíti az életét, megtalálja, elutasítja, birtokolja, gyűlöli, szereti, megveti és megőrzi (Mt 16,24s). Ha meg akarod ismerni önmagadat és uralni akarod magad, menj be magadba, és ne keresd magad kívül) ...). Írja be újra önmagát, bűnös, lépjen be újra a lelkébe (…). Vajon az az ember, aki visszatér magához, nem fogja felfedezni, hogy messze van, mint a tékozló fiú, egy diszkrón területen, egy idegen földön, ahol apja és hazája emlékére ül és sír? (Lk 15,17:XNUMX). (...)

"Adam, hol vagy? "(Ter 3,9). Talán még mindig az árnyékban, hogy ne lássa önmagát; hiú leveleket varrsz össze, hogy fedezhesd a szégyent, és nézed, mi van körülötted és mi a tied. (…) Nézz magadba, nézz magadba (…) Menj magadba, bűnös, menj vissza a lelkedhez. Lássa és sajnálja azt a hiúságnak, izgatottságnak alávetett lelket, amely nem szabadulhat ki a fogságból. (…) Nyilvánvaló, testvérek: kívül élünk, feledékenyek vagyunk önmagunkkal, valahányszor hülyeségekben vagy zavaró tényezőkben oszlunk el, minden alkalommal, amikor gyönyörködünk a hiábavalóban. Emiatt a Bölcsességnek mindig a szíve a meghívás házába hív, nem pedig a mulatság házába, vagyis visszahívja magában azt az embert, aki kívül volt, mondván: "Boldogok a sanyargatottak" és másutt: " Jaj neked, aki most nevetsz ».

Testvéreim, felnyögünk az Úr előtt, akinek jósága megbocsátáshoz vezet; forduljunk hozzá "böjtöléssel, sírással és jajveszékeléssel" (Jn 2,12), hogy egy napon (...) vigasztalásai örülhessenek lelkünknek. Mert áldottak a szenvedők, nem azért, mert sírnak, hanem azért, mert megvigasztalódnak. A sírás az út; a vigasz boldogság