San Rocco különleges kötődése a szolidaritás kutyájával.
Ma arról beszélünk San Rocco, a kutyával ábrázolt szent. Megpróbáljuk felfedezni a történetüket, és megérteni, hogyan is volt ez a kapcsolat és hogyan született meg. A legenda szerint ez az állat volt a társa olaszországi és franciaországi zarándokútja során.
Ki volt San Rocco
A hagyomány szerint a San Rocco az egyikből származott nemesi család Franciaországban, és miután elveszítette szüleit, úgy döntött, hogy örökségét kiosztja a szegényeknek, és zarándoklatot indít Rómába. Útja során több beteg és éhező emberrel találkozott, akiket azzal segített, hogy segített nekik, és egy kenyeret adott nekik, amit mindig magával vitt. Ebben az összefüggésben találkozott a kutya ami élete végéig elkísérné.
A San Rocco kutyát állatként írják le bátor és hűséges, aki követte, bárhová ment, megóvva az esetleges veszélyektől, és segítve az alamizsnaosztásban. Ezenkívül a kutyának állítólag ereje volt felfedni a jelenlétét fakukac amely megfertőzte az élelmiszereket, megakadályozva, hogy azok, akik fogyasztották, megbetegedjenek.
A legenda arról is szól, hogy San Roccót hogyan ütötte meg a felett betegeket segítő küldetése során. Amíg bent volt elkülönítés az erdőben a kutya minden nap enni és vizet hozott neki, így életben tartotta. Így, amikor San Rocco felépült betegségéből, a kutya állítólag megmentette az életét.
A kutya alakja tehát annak szimbólumává válik szolidaritás másokkal és a betegek gondozása iránti elkötelezettségével. A San Rocco kutyával való ábrázolását ezért arra használják, hogy felhívják a figyelmet a szegények megsegítésére és a szenvedőkről való gondoskodásra.
La odaadás mert San Rocco és kutyája a következő évszázadokban elterjedt Európa-szerte, különösen az elterjedése után fekete pestis a tizennegyedik században. San Rocco alakja a járványok patrónusa, kutyájának ábrázolása pedig a remény és a betegség leküzdésének szimbóluma lett.