Új életünk rejtélye

Boldog Jób, aki a Szent Egyház alakja, néha a test hangjával, néha a fej hangjával beszél. És amikor a végtagjairól beszél, azonnal feljut a vezető szavaihoz. Ezért itt is hozzátesszük: Ezt szenvedem, és mégsem erőszakos a kezem, és imám tiszta volt (vö. Jób 16:17).
Valójában Krisztus szenvedett a szenvedélynek és elviselte a kereszt megkínozását megváltásunkért, noha a kezével nem tett erőszakot, nem vétkezett, és a szája nem volt megtévesztő. Mindannyian egyedül felemelte imáját Istennek, mert még ugyanolyan szenvedélyes szenvedésében is imádkozott az üldözőkért, mondván: "Apám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit csinálnak" (Lk 23:34).
Mit mondhatunk, mit képzelhetünk el tisztábban, mint az irgalmas irgalom közbenjárást azok számára, akik szenvednek bennünket?
Ezért történt, hogy Megváltónk vérét, amelyet az üldöztetők kegyetlenül öntöttek, ők hittel vették fel, és ők hirdetették Krisztust Isten Fiának.
Ebből a vérből, lényegre törően, hozzátesszük: "Ó föld, ne takarja el a véremet, és a sírásom nem állhat meg. A bűnös embernek azt mondták: Föld vagy, és visszatérsz a földre (vö. Ter 3:19). De a föld nem rejtette el Megváltónk vérét, mert minden bűnös, vállalva megváltásának árát, hitének, dicséretének és másoknak való bejelentésének tárgyává teszi.
A föld nem borította a vérét azért is, mert a szent egyház most a világ minden részén hirdeti megváltásának rejtélyét.
Meg kell tehát jegyezni, hogy mi egészül ki: "És ne maradjon el a kiáltásom". Ugyanaz a megváltás vére, amelyet feltételezünk, Megváltónk kiáltása. Ezért Pál arról is beszél, hogy "az Ábelénél beszédesebb hanggal való szórás vére" (Zsid 12:24). Most Ábel véréről azt mondták: "Testvéred vérének hangja kiált felém a földről" (Ter 4).
Jézus vére azonban ékesebben szól, mint Ábelé, mert Ábel vére megkövetelte a testvérhalál halálát, míg az Úr vére akadályozta az üldözők életét.
Ezért utánoznunk kell azt, amit kapunk, és prédikálnunk kell másoknak, amit tisztelünk, hogy az Úr szenvedélyének rejtélye ne hiábavaló nekünk.
Ha a száj nem hirdeti azt, amit a szív hisz, akkor kiáltása is elfojtódik. De ahhoz, hogy kiáltása ne kerüljön bennünk, mindenkinek lehetőségei szerint tanúja kell lennie új életének rejtélyének testvéreinek.