Szent Irenaeus püspök "az Úr szövetsége"

A Mózes a Mózes 5. fejezetében azt mondja az embereknek: «Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Horebon. Az Úr nem a mi atyáinkkal kötötte ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt vagyunk mindannyian élve ”(Dt 2–3).
Miért nem kötött tehát szövetséget atyáikkal? Pont azért, mert "a törvény nem az igazak számára van megalkotva" (1 Tm 1: 9). Apáik igazságosak voltak, akik a szívükbe és lelkükbe írták a Dekalógus erényét, mert szerették Istent, aki teremtette őket, és tartózkodtak minden felebarátjukkal szembeni igazságtalanságtól; ezért nem volt szükség korrekciós törvényekkel figyelmeztetni őket, mivel magukban hordozzák a törvény igazságát.
De amikor ez az igazságosság és az Isten iránti szeretet feledésbe merült, vagy inkább teljesen kihalt Egyiptomban, Isten az emberek iránti nagy irgalmasságával megnyilvánult hangjának megnyilvánulásával. Hatalmával kivezette az embereket Egyiptomból, hogy az ember ismét Isten tanítványává és követőjévé válhasson, és az engedetleneket megfenyítette, hogy azok megvetjék azt, aki létrehozta őket.
Aztán mannával etette az embereket, hogy lelki táplálékot kapjanak, ahogy Mózes a Mózes 8. fejezetében mondta: "Mannával etetett meg, amelyet te nem ismertél, és amelyet még apád sem ismert soha, hogy megértsd azt az embert. nem csupán kenyérből él, hanem abból, ami az Úr szájából kijön "(Dt 3).
Isten iránti szeretetet parancsolt, és felajánlotta az igazságosságot, amelyet a felebarátjának kell fizetnie, hogy az ember ne legyen igazságtalan és méltatlan Istennel szemben. Így a Dekalógus segítségével felkészítette az embert a felebarátjával való barátságára és harmóniájára. Mindez maga az ember javát szolgálta, anélkül, hogy Istennek bármi szüksége lenne az emberre. Ezek a dolgok aztán gazdaggá tették az embert, mert megadták neki azt, ami hiányzott neki, vagyis barátságot Istennel, de semmit sem hoztak Istennek, mert az Úrnak nem volt szüksége az ember szeretetére.
Az embert viszont megfosztották Isten dicsőségétől, amelyet semmilyen módon nem szerezhetett meg, csak a neki járó hódolat révén. És erre Mózes azt mondja az embereknek: "Válasszon akkor életet, hogy te és utódaid élhessenek, szeressék az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedjenek az ő hangjának és egységben tartsd magad vele, mert ő az életed és a hosszú életed" (Dt 30, 19-20).
Annak érdekében, hogy felkészítse az embert erre az életre, az Úr megkülönböztetés nélkül mondta el mindenki számára a Dekalógus szavait. Ezért velünk maradtak, fejlődésben és gazdagodásban részesültek, természetesen nem változtatások és vágások, amikor testébe jött.
Ami az ősi szolgaság állapotára korlátozódott előírásokat illeti, az Úr külön-külön előírta őket az embereknek Mózes útján, oktatásuknak és képzésüknek megfelelő módon. Mózes maga mondja ezt: Az Úr ekkor megparancsolta, hogy tanítsalak nektek törvényeket és normákat (vö. Deut 4: 5).
Ezért, amit a rabszolgaság idejére és alakjára kaptak, az új szabadsági paktummal felszámolták. Azok az előírások viszont, amelyek a természetben rejlenek és alkalmasak a szabad emberek számára, mindenkinél közösek, és az Atya Isten ismeretének széles és nagylelkű ajándékával, a gyermekként való örökbefogadás előjogával, a tökéletes szeretet megadása és Igéjének hű követése.