Pokol: az örök lángok elkerülésének eszközei
Azok az eszközök, amelyeknek mi nem a pokolban végzünk
A FENNTARTÁS SZÜKSÉGE
Mit ajánljak azoknak, akik már betartják Isten törvényét? Kitartás jóban! Nem elég, ha elindultunk az Úr útjain, hanem folytatni kell az egész életen át. Jézus azt mondja: "Aki kitart a végsőkig, üdvözül" (Mk 13, 13).
Sokan, mindaddig, amíg gyermekek, keresztény módon élnek, de amikor elkezdenek érezni a forró ifjúságos szenvedélyeket, az utak útját veszik. Milyen szomorú volt Saul, Salamon, Tertullianus és más nagyszerű karakterek vége!
A kitartás az ima gyümölcse, mert főként az imádság révén kapja meg a lélek a szükséges segítséget az ördög támadásainak való ellenálláshoz. Saint Alphonsus „Az ima nagy eszközeiről” című könyvében ezt írja: „Aki imádkozik, üdvözül, aki nem imádkozik, elkárhozott”. Aki nem imádkozik, anélkül sem, hogy az ördög nyomja őt ... a saját lábával jár a pokolba!
A következő ima ajánlott, amelyet Szent Alphonsus a pokolra vonatkozó elméleteiben tett:
„Uram, nézd meg a lábad előtt, aki kevéssé vette figyelembe kegyelmedet és büntetéseidet. Szegény, ha te, Jézusom, nem könyörültél rajtam! Hány éve vagyok abban az égő szakadékban, ahol már olyan sok ember ég, mint én! Ó, Megváltóm, hogyan ne éghetnénk el szeretettel ezen gondolkodva? Hogyan leszek képes megint megbántani a jövőben? Soha ne legyen, Jézusom, inkább hadd haljak meg. Amíg elkezdte, fejezze be munkáját bennem. Hagyja, hogy az az idő, amit ad nekem, rád költse az egészet. Hogy lehet az az átkozott kívánság, hogy egy nap vagy akár csak egy óra legyen az időből, amit megadsz nekem! Mit fogok kezdeni vele? Folytatom a téged undorító dolgokra? Nem, Jézusom, ne engedd meg annak a Vérnek az érdemeiért, amely eddig megakadályozta, hogy a pokolba kerüljek. Te pedig, királynőm és anyám, Mária, imádkozol értem Jézusért, és szerezd meg nekem a kitartás ajándékát. Ámen."
A MADONNA SEGÍTSÉGE
Miasszonyunkhoz való igaz odaadás a kitartás záloga, mivel a menny és a föld királynője mindent megtesz annak érdekében, hogy bhaktái örökké elveszjenek.
Legyen mindenki számára kedves a rózsafüzér napi szavalata!
Egy nagy festő, aki az örök mondat kiadása közben ábrázolja az isteni bírót, egy léleket festett, amely már közel áll a kárhozathoz, nem messze a lángtól, de ezt a rózsafüzérbe kapaszkodó lelket Madonna megmenti. Milyen hatalmas a rózsafüzér szavalata!
1917-ben a Szent Szűz három gyermekével jelenik meg Fatima számára; amikor kinyitotta a kezét, egy fénysugár robbant fel, amely látszólag áthatolt a földön. A gyerekek aztán a madonna lábánál látták, mint egy hatalmas tűzvíz, és belemerülve, fekete formában démonok és lelkek emberi alakban, mint átlátszó parázs, amelyek a lángokkal felfelé húzva szikraként estek le a nagy tűzek között, kétségbeesetten kiáltások, amelyek rettegtek.
Ezen a helyszínen a látnokok a Szűzanyára emelték a segítségüket, és a Szűz hozzátette: „Ez a pokol, ahol szegény bűnösök lelke kerül. Mondd el a rózsafüzért, és minden hozzászóláshoz tedd hozzá: "Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vigyél minden lelket a mennybe, különösen azokat, akiknek leginkább szüksége van kegyelmedre:".
Milyen beszédes a Szűzanya szívből jövő meghívása!
Akarat gyengesége
A pokol gondolata különösen azoknak hasznos, akik sántítanak a keresztény élet gyakorlatában, és nagyon gyenge akarattal rendelkeznek. Könnyen esnek halálos bűnbe, felkelnek néhány napra, majd... visszatérnek a bűnbe. Én az egyik nap Istené vagyok, a másik az ördögé. Ezek a testvérek emlékeznek Jézus szavaira: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak” (Lk 16, 13). Általában a tisztátalan bűnök zsarnokosítják ezt az emberkategóriát; nem tudják, hogyan irányítsák a tekintetüket, nincs erejük uralni a szív vonzalmait, vagy feladni a tiltott szórakozást. Aki így él, az a pokol szélén él. Mi van, ha Isten megrövidíti az életet, amikor a lélek bűnben van?
"Reméljük, hogy ez a szerencsétlenség nem velem történik" - mondja valaki. Mások is ezt mondták ... de aztán rossz végük lett.
Egy másik gondolkodik: "Egy hónap múlva, vagy ha öreg leszek, jóakaratot fogok gyakorolni." De biztos vagy a holnapban? Nem látja, hogy a hirtelen halálesetek mennyire nőnek?
Valaki más megpróbálja becsapni magát: "Nem sokkal a halál előtt mindent kijavítok". De hogyan várhatja el, hogy Isten kegyelmet alkalmazzon a halálágyán, miután egész életében visszaélt az irgalmával? És mi van, ha elszalasztja az esélyt?
Azok számára, akik így gondolkodnak és a pokolba kerülés súlyos veszélyében élnek, a vallomás és az úrvacsorai szentségek látogatása mellett ajánlott ...
1) Óvatosan vigyázzon a vallomás után, hogy ne kövesse el az első súlyos hibát. Ha elesik ... azonnal keljen fel, ha ismét a vallomáshoz folyamodik. Ha ezt nem teszi meg, akkor könnyedén elesik másodszor, harmadszor ... és ki tudja még hányan!
2) A súlyos bűn elkövetkező alkalmait elmenekülni. Az Úr azt mondja: "Aki szereti a veszélyt, elveszik benne" (Sir 3:25). A gyenge akarat a veszély ellenére könnyen elesik.
3) Amikor kísértésekkel nézel szembe, gondold át: „Megéri-e kockára tenni egy örökkévaló szenvedést egy pillanatnyi örömért? Sátán az, aki megkísért, hogy elszakítson Istentől, és a pokolba vigyen. Nem akarok a csapdájába esni!
A MEDITÁCIÓ SZÜKSÉGES
Mindenkinek hasznos meditálni, a világ rosszul megy, mert nem meditál, hanem többé nem tükrözi!
Egy jó családhoz látogatva megismerkedtem egy élénk öregasszonnyal, nyugodt és tiszta fejű, annak ellenére, hogy elmúltam kilencven éves.
- Apám - mondta nekem -, amikor meghallgatja a hívek vallomásait, javasolja nekik, hogy minden nap végezzenek egy kis meditációt. Emlékszem, hogy fiatal koromban a gyóntatóm gyakran sürgetett, hogy minden nap találjak némi időt a gondolkodásra. "
Azt válaszoltam: „Ezekben az időkben már nehéz meggyőzni őket, hogy menjenek misére a buliba, ne dolgozzanak, ne esküdjenek, stb.…”. És mégis, milyen igaza volt annak az idős hölgynek! Ha nem szoktad azt a jó szokást, hogy minden nap gondolkodj egy kicsit, akkor szem elől téveszted az élet értelmét, az Úrral való mély kapcsolat iránti vágy kialszik, és ennek hiányában semmit vagy szinte semmit sem tudsz tenni jót és nem. megtalálja az okot és az erőt, hogy elkerülje a rosszat. Aki könnyelműen meditál, szinte lehetetlen, hogy Isten gyalázatában él, és hogy a pokolba kerül.
A POKOLT GONDOLATA HATALMAS FOK
A pokol gondolata generálja a szenteket.
Mártírok milliói, akiknek választaniuk kell az öröm, a gazdagság, a kitüntetések ... és a halál Jézus számára, inkább az élet elvesztését választották, mint a pokolba kerülést, figyelembe véve az Úr szavait: "Mi haszna van az embernek a megszerzésére egész világot, ha elveszíti a lelkét? " (vö. Mt 16:26).
A nagylelkű lelkek hordái elhagyják családjukat és hazájukat, hogy az evangélium fényét eljuttassák a távoli országokban élő hitetlenekhez. Ezzel jobban biztosított az örök üdvösség.
Hány vallásos is elhagyja az élet törvényes örömeit, és meggyilkolásra engedi magát, hogy könnyebben eljusson az örök élethez a paradicsomban!
És hány férfi és nő, házas vagy sem, még sok áldozattal, még sok áldozattal is, betartja Isten parancsolatait, és apostolus és szeretettel foglalkozik!
Ki támogatja mindezeket az embereket hűségben és nagylelkűségben, amelyek természetesen nem könnyűek? Ez az a gondolat, hogy Isten meg fogja ítélni őket, és mennyekkel jutalmazza őket, vagy örök pokollal büntetik meg őket.
És hány példát találunk a hősiességre az egyház történetében! Egy tizenkét éves lány, Santa Maria Goretti hagyta magát megölni, nem pedig megbántani Istent és elkárhozni magát. Megpróbálta megállítani erőszakoskodóját és gyilkosát azzal, hogy azt mondta neki: "Nem, Sándor, ha ezt teszed, a pokolba kerülsz!"
St. Thomas More, Anglia nagy kancellárja feleségének, aki arra buzdította, hogy engedjen a király parancsának, aláírva az egyház elleni határozatot, így válaszolt: "Milyen húsz, harminc vagy negyven év a kényelmes élethez képest 'pokol?". Nem írta alá, és halálra ítélték. Ma szent.
SZAGOS GAUDENT!
A földi életben a jók és a rosszak úgy élnek együtt, mint a búza és a konkoly ugyanabban a mezőben, de a világ végén az emberiség két seregre oszlik, a megváltottakra és az elkárhozottakra. Az isteni bíró ezután ünnepélyesen megerősíti az egyes személyeknek adott ítéletet közvetlenül a halál után.
Kis képzelőerővel próbáljuk elképzelni egy gonosz lélek megjelenését Isten előtt, aki érezni fogja, hogy az elítélő mondat rá esik. Villámgyorsan megítélik.
Örömteli élet ... az érzékek szabadsága ... bűnös szórakozás ... teljes vagy szinte teljes közöny Isten iránt ... az örök élet és különösen a pokol gúnyolódása ... Villámgyorsan a halál elvágja létének fonalát, amikor a legkevésbé várja.
A földi élet kötelékeitől megszabadulva ez a lélek azonnal Bíró Krisztus előtt találja magát, és teljesen megérti, hogy élete során megtévesztették ...
– Szóval van egy másik élet!… Milyen ostoba voltam! Ha visszamehetnék és bepótolhatnám a múltat!…
- Adj számot, ó teremtményem, mit tettél az életben. – De nem tudtam, hogy alá kell vetnem magam egy erkölcsi törvénynek.
– Én, Teremtőd és Legfelsőbb Törvényhozód, megkérdezem tőled: Mit tettél a parancsolataimmal?
– Meg voltam győződve arról, hogy nincs más élet, vagy mindenesetre mindenki megmenekül.
– Ha minden halállal végződik, én, a te Istened, hiába lettem volna Ember, és hiába haltam volna meg a kereszten!
– Igen, hallottam erről, de nem gondoltam rá; számomra felületes hír volt.
– Nem adtam neked annyi intelligenciát, hogy ismerj és szeress? De te inkább vadállatként éltél... fej nélkül. Miért nem utánoztad jó tanítványaim viselkedését? Miért nem szerettél, amíg a földön voltál? Az időt, amit adtam, az élvezetek hajszolásával töltötted el... Miért nem gondoltál soha a pokolra? Ha így tettél volna, megtiszteltél és szolgáltál volna, ha nem is szeretetből, de legalább félelemből!
- Szóval, létezik számomra a pokol?…
– Igen, és az örökkévalóságig. Még az a gazdag ember sem, akiről az evangéliumban meséltem, nem hitt a pokolban... mégis ott kötött ki. Ugyanez a sors vár rád!… Menj, átkozott lélek, az örök tűzbe!
Egy pillanat múlva a lélek a szakadék mélyén van, holtteste még mindig forró és a temetés készül ... - A fenébe! Egy pillanat öröméig, amely villámként eltűnt, örökké égnem kell ebben a tűzben, távol Istentől! Ha nem ápolnám azokat a veszélyes barátságokat ... Ha többet imádkoztam volna, ha gyakrabban kaptam volna a szentségeket ... nem lennék ezen a rendkívüli gyötrelem helyén! Rohadt örömök! Átkozott áruk! Megtapostam az igazságosságot és a jótékonyságot, hogy legyen némi gazdagságom. Őrülten viselkedtem!
Reméltem, hogy megmentem magam, de nem volt időm visszatérni a kegyelembe. Az én hibám volt. Tudtam, hogy átkozottak lehettek, de inkább folytattam a vétkezést. Az átok arra esik, aki nekem adta az első botrányt. Ha visszatérhetek az életbe ... hogyan változna a viselkedésem! "
Szavak ... szavak ... szavak ... Most már késő ... !!!
A pokol halál nélküli halál, végtelen vég.
(Nagy Szent Gergely)