Jobb, ha egy keresztény egyedülálló vagy házas?

Kérdés: Mit mond a Biblia az egyedüllétről és az egyedülmaradásról (cölibátus)? Milyen előnyei vannak annak, ha nem megy férjhez?
Válasz: A Biblia általában Jézussal és Pállal különösképpen a cölibátust tekintette a házasságnál magasabb hivatásnak. Ez azonban újabb kérdést vet fel. Miért hívja Isten egyeseket arra, hogy egyedül maradjanak, míg mások nem?

Sok, a Bibliába vetett hit nem egy életet él, hanem házas volt. Ezek között szerepel Ábrahám, Dávid, Noé, Ézsaiás, Péter, Jób, Mózes, József és még sokan mások.

Isten szava azt jelzi, hogy azok között, akik úgy döntenek, hogy cölibátust viselnek, hogy szolgálatra fordítsák magukat, Dániel (aki valószínűleg eunuch volt), Keresztelő János, Illés és Jézus Krisztus. A különbség részét a szolgálók és a házasok, valamint azok között, akik társ nélkül élnek, az egyes emberek szexuális vágya okozza.

Isten ismeri az embereket (Ő teremtett minket), és nem engedi, hogy kísértésbe essünk azon túl, amit elviselhetünk (1 Korinthus 10:13). Pál apostol tisztában volt ezzel, így bár úgy gondolja, hogy az egyedülálló szellemi állapot felsőbbrendű a házas államnál, egyértelművé tette, hogy nem bűn házasságot kötni (1Korinthusbeliek 7:27 - 28).

Pál kijelenti, hogy nem bűn házasságot kötni, és maga a házasságon belüli szexuális aktus sem bűn (1 Korinthusiak 7: 1–7). Ezek a bibliai versek, különösen a 2. vers, segítenek megmagyarázni, miért mondta azt, hogy a házassági állapot nem bűn, de még mindig a cölibátusnál alacsonyabb rendű szellemi állapot.

Érdekes, hogy Jézus hasonló érvelést adott a tanítványoknak, amikor megkérdőjelezték a könnyű válási törvények elítélését. Azt mondta nekik: „Mert vannak eunuchok, akik így születtek anyjuk méhéből ... és vannak olyan eunuchok, akik eunuchokká váltak a mennyek országa érdekében. Aki képes elfogadni, hadd fogadja el ”(Máté 19:12).

Az 1Korintus 7 versei egyszerűen világossá teszik, hogy azok, akik képtelenek elfogadni Jézus tanítását, nem vétkeznek, amikor összeházasodnak, hogy elkerüljék a szenvedélytől való égést. Az 1Korinthusiak 7:32 - 35-ben Pál elmagyarázza, hogy miért indokolja a hívőket, hogy tartsák fenn egyetlen helyzetüket.

Az apostol kijelenti, hogy a házas emberek érdekeiket jobban megosztják Istennek, mint egy odaadó egyedülálló férfit vagy nőt. Az 1Korinthusiak 7:26 -ában a „jelenlegi szorongást” említi a cölibátus felé való gravitáció okaként, de ez nem tekinthető általánosan alkalmazható oknak, amely mindenkor minden keresztényre vonatkozik.

Pál egyszerűen hangsúlyozza, tekintettel a világ helyzetére, amikor levelet írt, hogy a cölibátus folytatása, ha lehetséges, megmenteli az embereket a házasságból fakadó hétköznapi problémáktól. Egy párhuzamos bibliai figyelmeztetésben Jézus figyelmezteti a nőket, hogy terhesek lesznek vagy szoptatniuk kell gyermekeiket a nagy nyomorúság alatt (és nem máskor), hogy szeretnék, ha nincs ilyen terheik (Máté 24:19).

A családi állapot és az egyedüllét bibliai összehasonlításakor kerülnünk kell azt a gondolkodást, hogy a házas emberek vétkeznek, mert képtelenek voltak uralni szexuális késztetéseiket, és ezért házasságra volt szükségük vágyaik kezeléséhez.

Egyetlen férfi, aki szenvedélyben ég, még akkor is, ha valójában nem szexel a nőkkel (Máté 5: 27-28), súlyos bűnt követ el, de egy házas férfi és egy nő, akik szeretkeznek, egyáltalán nem vétenek.

A házas állam legnagyobb hátránya a cölibátussal szemben az, hogy sok időt vesz igénybe az Istennek való odaadó szolgálattól. A házasságban élőknek nemcsak párjuknak, hanem gyermekeik szükségleteinek segítésével és kielégítésével kell időt tölteniük.

Azok számára, akik elfogadták a szingli életet, nem akadályozza a házastárs vagy a gyermekek gondozása. Sokkal több időt és forrást költhetnek az Úr szolgálatára és a Biblia tanulmányozására, mint házas barátaik. Azok, akik képesek ilyen megállapodásban élni, akik Istent is szolgálni akarják, vegyék el a magas hivatásukat, és teljes erejükkel tegyék ezt.