A vallomás megijeszt? Ezért nem kell
Nincs olyan bűn, amelyet az Úr nem tudna megbocsátani; a gyónás az Úr irgalmának az a helye, amely jó cselekvésre ösztönöz bennünket.
A gyónás szentsége mindenki számára nehéz, és amikor találunk erőt arra, hogy a szívünket odaadjuk az Atyának, akkor másnak, feltámadtnak érezzük magunkat. Nem lehet nélkülözni ezt az élményt a keresztény életben
mert az elkövetett bűnök megbocsátása nem az, amit az ember megadhat magának. Senki sem mondhatja: "Megbocsátom magamnak a bűneimet".
A megbocsátás ajándék, ez a Szentlélek ajándéka, aki kegyelemmel tölt el bennünket, amely szakadatlanul árad a megfeszített Krisztus nyitott szívéből. A béke és a személyes megbékélés élménye, amely azonban éppen azért, mert az egyházban él, társadalmi és közösségi értéket ölt. Mindegyikünk bűne a testvérekkel, az egyházzal szemben is. A jó minden cselekedete jót generál, mint ahogy a gonosz minden cselekedete táplálja a gonoszt. Ezért elengedhetetlen, hogy bocsánatot kérjünk a testvérektől is, és ne csak külön-külön.
Vallomás szerint a megbocsátás entitása a béke fényét teremti meg bennünk, amely testvéreinkre, az egyházra, a világra, az emberekre terjed ki, akik előtt nehézségekkel talán soha nem fogunk tudni bocsánatot kérni. A vallomás megközelítésének problémája gyakran abból adódik, hogy egy másik ember vallásos szemléletéhez kell folyamodni. Valójában azon gondolkodik, miért nem vallhat be közvetlenül Istennek, természetesen ez könnyebb lenne.
Az Egyház papjával való személyes találkozás során mégis kifejeződik Jézus vágya arra, hogy mindenkivel személyesen találkozzon. Jézus hallgatása, aki felment minket hibáinktól, gyógyító kegyelmet áraszt e
enyhíti a bűn terheit. A gyónás során a pap nemcsak Istent, hanem az egész közösséget is képviseli, amely hallgat
megmozgatta bűnbánatát, amely közel áll hozzá, ami megvigasztalja és elkíséri a megtérés útján. Néha azonban nagy a szégyen, ha kimondják az elkövetett bűnöket. De azt is el kell mondani, hogy a szégyen jó, mert megaláz minket. Nem kell félnünk
Meg kell nyernünk. Helyet kell teremtenünk az Úr szeretetének, aki keres bennünket, hogy megbocsátásában megtalálhassuk önmagunkat és őt.