A lélek öröme, hogy kijön a tisztítótűzből

A lélek, miután sok szeretettel elfáradt fájdalom, a testtől és a világtól való távolság óriási mértékben értékeli Istent, Legfelsõbb Jót, a legfelsõbb szentséget, a Legfelsõbb jóságot, Isten végtelen szeretettel üdvözli, a ki nem mondható öröm ölelésében. A lélek az örökkévalóságig meghódítja a mennyországot, a Paradicsomot.
Egyetlen emberi elme sem tudja elképzelni vagy leírni annak az áldott órának a kiáltását, amelyben az engesztelés által megtisztított lélek az égbe repül, tiszta, mint amikor Isten létrehozta, és örül, hogy örökké egységesül a Legfelsőbb felé. Nos, a boldogság és a béke óceánjában.
Nincs földi összehasonlítás elegendő ahhoz, hogy ötletet kapjunk.
A száműzető, aki hosszú évek távolléte után visszatér haza, aki újra látja szülőföldjét, és örömmel tele, a legkedvesebb emberek a szabadság és a béke visszaszerzésében; az a beteg, aki teljesen felújítva felülvizsgálja otthona szobáit, és folytatja az aktív élet nyugalmát, még a sérülékeny elképzelést sem adhat nekünk a lélek dicsőséges és ünnepi visszatéréséről Istenhez, és az örök élet öröméről, amely nem többet eltévedhet. Próbáljuk meg halvány képet kapni róla, ösztönözzük magunkat arra, hogy boldogan éljünk, üdvözöljük az élet fájdalmait, tökéletes összhangban az isteni akaratgal, és növeljük érdemeinket, kihasználva az összes gazdagságot, amelyet Jézus ad nekünk az egyházban.
A Purgatórium fájdalmainak ugyanolyan intenzitása miatt halványan feltételezhetünk egy lélek örömének intenzitását, aki megszabadult a Paradicsomba, mert minden földi örömet fájdalom mér. Nem is érezheti egy pohár hideg víz megelégedését, ha nem szomjas, vagy az ízletes ételekkel való érzetet, ha nem éhes; a békés pihenés öröme, ha nem fáradt.
Ezért a lélek, aki örökkévaló és kínzó boldogságvárakozásban van, Isten iránti szeretettel, amely növekszik és fokozódik, amíg megtisztul, a tisztítás végén, Isten szerető meghívására, siet Ő, és ez mind a hála éneke ugyanazon fájdalmak miatt, amelyeket szenvedett, több mint a kielégítő beteg embernek nincs hála, a sebész által okozott fájdalmakért.