Szent Teréz holttestének és ereklyéinek exhumálása

A nővérek halála után a karmelita kolostorokban szokás volt halotti bejelentést írni és elküldeni a kolostor barátainak. Mert Santa Teresa, ezt a hírt a három önéletrajzi kézirat felhasználásával írta, amelyeket ő maga írt. Az „Egy lélek története” című könyv 30. szeptember 1898-án jelent meg 2000 példányban.

A "Egy lélek története” zarándoklatokat kezdtek Lisieux-ba Therese sírjához. Minden nap zarándokmenet ment fel az állomásról ig temető lóháton hogy elérje a város magaslatán található sírt. Több csodáról is beszámoltak. Ezek egyike 26. május 1908-án történt, amikor a négy éves kislány, Regina Fouquet, születése óta vak, felépült, miután édesanyja a szent sírjához vitte.

Ettől a pillanattól kezdve a zarándoklatok egyre számottevőbbé és fontosabbá váltak. Imádkoztak keresztben kinyújtott karokkal, leveleket hagytak és fényképeket, virágot hoztak és ex-votokat helyeztek el, mintha a megtörtént gyógyulásokról tanúskodnának.

Szent Teréz holttestének exhumálása

Teresa holtteste megérkezett 6. szeptember 1910-án exhumálták a Lisieux-i temetőben, a püspök és több száz ember jelenlétében. A maradványokat a ólomkoporsó és átvitték egy másik sírba. A második exhumálás 9. augusztus 10-1917-én került sor. 26. március 1923-án a koporsót áthelyezték a kápolna a Carmel. Teresa jött boldoggá és szentté avatták 17. május 1925.

Il Pápa Lisieux-ban, 30. szeptember 1925-án, igen letérdelt a félig nyitott ereklyetartó előtt, amelyben Teréz teste volt, hogy a szobor kezébe arany rózsát helyezzenek, amelyet egy szerzetes készített.

De mivel magyarázza ezt a nagyszerű sikert, hogy a csak 25 év, ezt a fiatal lányt az egész világ megismerte? Teresa története azoknak az útja, akik egy nagyon fiatal lány minden erejével és szívével mertek hinni az Atya irgalmas szeretetében.