Medjugorje látomásos Jelena: Miasszonyunk megtanít bennünket, hogy házas életet éljünk

Jelena Vasilj: Maria, házaséletünk modellje

Mária hitvese nem hozott annyi oldalt, mint az anyaságáról írottak, de Mária hitvese nemcsak az üdvtörténet, hanem minden hivatás történetének megértésének kulcsa, mint annak alapja. Egy olyan terv megvalósítása ez, amellyel Isten mindig is rendelkezett, aki – önmagában közösség lévén – vőlegényként mutatja be magát az emberiségnek, és felkészíti magának menyasszonyát: az új Jeruzsálemet.

Mária csak akkor lehet része ennek a tervnek, amely megtestesült benne, miközben József menyasszonyaként és most a Szentlélek menyasszonyaként Názáretben él. Lekötelezettségében és az Ige megtestesülésén keresztül megnyilvánuló termékenységében példakép mindazok számára, akik házasok vagy felszenteltek az Istennel való teljes egyesülés céljából, ezért ahhoz, hogy megértsük, mi történik bennünk, érdemes átgondolnunk, mi az megtörtént benne, „teljesen tele Szentlélekkel”.

Számunkra pontosan ezt jelenti a házasság: a Kegyelem folyamatos kiáradása, a házasság szentsége által történtek gyümölcse; vagyis az a szikra, amellyel a Szentlélek szeretetének népünket átható tüze fellobbant. Alapvetően igaz és megfelelő felszentelésről, valódi összetartozásról, folyamatos imává való állandó átalakulásról van szó. Amikor Isten egyesít bennünket a házasságban, kegyelme megszenteli lelkünket, de testünket is, amely most a házassági egységben egyesülve a szentség hordozójává is válik, így mi is mélyen kapcsolódunk az Ő teremtő tevékenységéhez, akárcsak Mária. Szentnek érezzük, ami bennünk történik, és nagy ajándék, ami Istenhez hasonlít, az ő ikonja, de a miénk is, magán viseli az ő lenyomatát, de a miénket is, mert kifejezi azt a méltóságot, amelyet Isten az embernek ad azáltal, hogy őt alkotta. résztvevője egy olyan személy létrehozásának, aki örökké megmarad. És nemcsak cselekedeteinkben, hanem lényünkben is szolgálatának érezzük magunkat, mert a szeretet, amellyel ő fektet belénk, az a szövet, amelyből egyesülésünk épül. Ezzel a tudattal megértettük, hogy Mária házassága az ő gyümölcse, ez az ő Krisztusa. Megnyíltunk tehát az életnek, megnyíltunk Krisztusa előtt, aki egy gyermek formájában érkezik hozzánk, aki már bennem él, és júniusban fog megszületni. Olyan élet ez, amely nem áll meg, és nem is csak a nemző aktusba van zárva; ez egy olyan élet, amely a másik folyamatos megerősítése, mint Isten ajándéka, s hogy ezt elterjesszük, megértjük, hogy Mária palástja alatt kell maradnunk, otthonában, Názáretében. Így hát mi is, akárcsak ő, Jézust helyezzük életünk középpontjába, hogy az ő otthonában legyünk. Először a rózsafüzérrel, majd a Szentírás olvasásával; kikapcsolt tévével és oly nagy érdeklődéssel egymás iránt.

Valójában a legnagyobb kockázat egy párban éppen az, hogy nem veszik észre a Krisztust a másikban, vagyis nem látják "a meztelent, akit fel kell öltöztetni", "az éhest, akinek ennie kell", "a fáradt férfit, aki a házban ül." kút vizet inni”. A másiknak szüksége van rám, egyek vagyunk; Mária biztosan nem hagyott ki Jézus gyógymódját, szent keze munkája révén minden gesztusunk természetfeletti szintre tesz szert, így az apró dolgokban és az alázatos szolgálatokban is tudatában vagyunk annak, hogy megérdemeljük a mennyországot.

Mária azonban nem csupán mintaképe marad házaséletünknek, hanem külön-külön és együtt élünk egységet vele, mindenekelőtt az Eucharisztiában, hiszen a Test, amit kapunk, az övé is. Jézus embersége, amely az övétől származik, a mi üdvösségünk eszköze, ezért az övével egyesült emberségünk az az új emberiség, amelyet Éva nem ismert, de a keresztségben és most, a házasság szentségén keresztül élünk. Ha nem lenne ez az új kötelék, minden emberi szeretet kudarcra lenne ítélve, Mária az, aki közbenjár értünk és közvetíti házasságunk kegyeit. Rábízzuk magunkat, a családok királynõjére, hogy ami benne elkezdõdött, az beteljesedjék bennünk és családjainkban is Mária, a családok királynõje, könyörögj érettünk.