Buddha útja a boldogságig: Bevezetés

Buddha azt tanította, hogy a boldogság a megvilágosodás hét tényezőjének egyike. De mi a boldogság? A szótárak szerint a boldogság számos érzelem, az elégedettségtől az örömig. Úgy gondolhatnánk, hogy a boldogság egy mulandó dolog, amely az életünkbe be-ki úszik, vagy az életünk alapvető célja, vagy egyszerűen a "szomorúság" ellentéte.

A "boldogság" szó Pali korai szövegeiben a piti, ami mély nyugalom vagy extázis. Buddha boldogságról szóló tanításainak megértéséhez fontos megérteni a bűnt.

Az igazi boldogság lelkiállapot
Amint Buddha elmagyarázta ezeket a dolgokat, a testi és érzelmi érzések (vedana) megfelelnek egy tárgynak, vagy hozzákapcsolódnak egy tárgyhoz. Például a hallásérzet akkor jön létre, amikor egy érzékszerv (fül) érintkezésbe kerül egy érzéki tárgyzal (hanggal). Hasonlóképpen, a hétköznapi boldogság olyan érzés, amelynek van tárgya, például boldog esemény, nyeremény vagy meglehetősen új cipő.

A hétköznapi boldogság problémája, hogy soha nem tart, mert a boldogság tárgyai nem tartanak. Egy boldog eseményt hamarosan szomorú esemény követ, és a cipő elhasználódik. Sajnos sokan éljük át az életet, és "boldoggá teszünk". De boldog "javításunk" soha nem tartós, ezért folyamatosan keresgélünk.

A megvilágosodás tényezője nem a tárgyaktól függ, hanem a mentális fegyelem által ápolt lelkiállapot. Mivel nem függ egy nem állandó tárgytól, nem jön és megy. Aki a piti-t művelte, még mindig érzi az átmeneti érzelmek - a boldogság vagy a szomorúság - hatásait, de értékeli azok tartósságát és lényegi valószerűtlenségét. Nem fogja fel örökre a keresett dolgokat, miközben elkerüli a nem kívánt dolgokat.

Mindenekelőtt a boldogság
Sokunkat vonz a dharma, mert ki akarunk küszöbölni mindent, ami szerintünk boldogtalanná tesz minket. Azt gondolhatjuk, hogy ha felismerjük a megvilágosodást, mindig boldogok leszünk.

De Buddha szerint ez nem éppen így működik. Nem ismerjük fel a megvilágosodást a boldogság megtalálásához. Ehelyett arra tanította tanítványait, hogy ápolják a boldog lelkiállapotot a megvilágosodás elérése érdekében.

A Theravadin tanára, Piyadassi Thera (1914-1998) azt mondta, hogy a piti "mentális tulajdonság (cetasika), és olyan tulajdonság, amely a testet és az elmét egyaránt szenvedi". Folytatta,

„Az az ember, akinek hiányzik ez a tulajdonság, nem haladhat a megvilágosodás útján. Komor közöny a dhamma iránt, a meditáció és a kóros megnyilvánulások gyakorlásától való idegenkedés fog felmerülni benne. Ezért az embernek arra kell törekednie, hogy megvilágosodjon és véglegesen megszabaduljon a szamszára bilincseitől, és amelyet ismételten vándorolt, meg kell próbálnia ápolni a boldogság minden fontos tényezőjét.
Hogyan ápolhatjuk a boldogságot
A boldogság művészetében című könyvében Őszentsége, a Dalai Láma azt mondta: "Tehát a Dharma gyakorlat gyakorlatilag állandó csatát jelent, amely a korábbi negatív feltételeket vagy szokásokat új pozitív feltételekkel helyettesíti."

Ez a legegyszerűbb módja a piti termesztésének. Sajnálom; nincs gyors javítás vagy három egyszerű lépés a tartós boldogságért.

A mentális fegyelem és az egészséges mentális állapotok ápolása alapvető a buddhista gyakorlatban. Ez általában a meditáció vagy az éneklés mindennapi gyakorlatában áll, és végül kibővül, és megteszi a teljes nyolcszoros utat.

Gyakran gondolják az emberek, hogy a meditáció a buddhizmus egyetlen lényeges része, a többi pedig csak bombázó. De valójában a buddhizmus olyan gyakorlatok komplexusa, amelyek együttműködnek és támogatják egymást. Önmagában a napi meditációs gyakorlat nagyon hasznos lehet, de ez egy kicsit olyan, mint egy szélmalom, amelynek több hiányzó pengéje van - közel sem működik úgy, mint az összes része.

Ne légy tárgy
Azt mondtuk, hogy a mély boldogságnak nincs tárgya. Tehát ne tedd magad tárgyává. Mindaddig, amíg önmagára keresi a boldogságot, csak átmeneti boldogságot fog találni.

Dr. Nobuo Haneda tiszteletes, Jodo Shinshu pap és tanár elmondta, hogy „Ha el tudja felejteni egyéni boldogságát, akkor ez a buddhizmusban meghatározott boldogság. Ha a boldogságod problémája nem válik problémává, akkor ez a buddhizmusban meghatározott boldogság. "

Ez visszavezet minket a buddhizmus őszinte gyakorlatához. Eihei Dogen zen mester azt mondta: „A Buddha Út tanulmányozása annyit jelent, mint az én tanulmányozása; az én tanulmányozása az önfeledés; az önfeledést a tízezer dolog világítja meg ”.

Buddha azt tanította, hogy az élet stressze és csalódása (dukkha) a vágyakozásból és a megragadásból fakad. De a vágy és a megragadás gyökere a tudatlanság. És ez a tudatlanság a dolgok természetéből fakad, beleértve magunkat is. A bölcsesség gyakorlása és fejlesztése során egyre kevésbé koncentrálunk önmagunkra, és jobban aggódunk mások jóléte miatt (lásd: "Buddhizmus és együttérzés").

Ehhez nincsenek parancsikonok; nem kényszeríthetjük magunkat kevésbé önzővé. Az önzetlenség a gyakorlatból fakad.

A kevésbé önközpontúságnak az az eredménye, hogy kevésbé várjuk a boldogság "megoldását" is, mert a megoldás utáni vágyakozás elveszíti a tapintását. Szentsége, a dalai láma azt mondta: "Ha azt akarod, hogy mások boldogok legyenek, gyakorold az együttérzést, és ha azt akarod, hogy boldog légy, akkor gyakorold az együttérzést." Ez egyszerűen hangzik, de gyakorlást igényel.