Levél a még nem született gyermek anyjának

Reggel 11 van, egy három hete terhes fiatal nő elmegy nőgyógyászati ​​klinikájára, ahol megbeszélést tart orvosával. Amint megérkezik a váróba, az orvos azt mondja neki: "Biztos asszonyom?" A lány pedig azt válaszolja, hogy "elhatároztam". Tehát a lány belép a szobába, amelyet az orvos mutat neki, és felkészül a szomorú gesztusra. Egy óra múlva a lány mély álomba merül, és hirtelen egy kis hang hallatszik suttogva:
Kedves anya, én vagyok a fiad, akit elutasítottál. Sajnálom, hogy nem láthatta az arcomat, és a tiét sem. De biztos vagyok benne, hogy hasonlítunk egymásra. Biztos vagyok benne, hogy te és én nagyon hasonlóak vagyunk, mert egy szerető anya mindent átad a fiának, még a hasonlatosságát is. Anya vágyam volt a mellednél enni, átölelni a nyakad, sírni és megvigasztalni. Milyen szép, amikor a gyermeket az anyja vigasztalja! Kedves anyuka, élni akartam, hogy megváltozzon a pelenka, el akartam mondani, mit csináltam az iskolában, azt akartam, hogy segítsen nekem a házi feladataimban. Anya sajnálom, hogy nem születtem, különben már arra gondoltam, hogy lesz egy gyerek, aki beleírja a nevedet, és jaj, bárki, aki arra gondolt, hogy rosszul bánik veled, foglalkoznia kellett velem. Tudod anya, amikor abortusz mellett döntöttél, gondoltál a gyerek felneveléséhez szükséges pénzre és az elkötelezettségre, de valójában elégedett voltam a kevéssel, majd megígértem magamnak, hogy nem zavarlak túl sokat. Nem igaz, hogy tévedtem, mindennek, ami az ember életében történik, van értelme, és volt mit tanulnom és tanulnom tőled. Anya, akit akkor is ismer, ha nem tudta, hogy nagyon okos vagyok. Valójában nagyszerű tanulmányokat folytathattam, és orvos lehettem, hogy segítsek olyan fiatal lányoknak, mint te, akik nem akarták, hogy egy gyermek feladja és elfogadja gyermekét. Anya akkor úgy döntöttem, amikor felnőttem, hogy szobát teszek a házamba, hogy mindig velem tartson és segítsek életed utolsó napjáig. Arra gondolok, hogy reggel mikor tudnál elvinni az iskolába és elkészíteni az ebédet nekem. Arra gondolok, mikor vitatkozhatott volna apával, és egyszerű pillantással újra megmosolyoghatnám. Arra gondolok, hogy mikor öltöztél, és mind boldog és boldog, amiért viseltem. Arra gondolok, mikor együtt mehetnénk ki megnézni az ablakokat, megbeszélni, nevetni, vitatkozni, ölelni. Anya, én lehettem a legjobb barátod, akiről nem is gondoltad, hogy a közeledben vagy.

Kedves anya, ne aggódj, hogy a mennyben vagyok. Még ha nem is adtad nekem a lehetőséget, hogy megismerjelek és ebben a világban éljek, most Isten mellett élek.

Arra kértem Istent, hogy ne büntessen meg. Még akkor is, ha nem akartál engem, szeretlek és nem akarom, hogy Isten bántson téged azért, amit tettél. Kedves anya, most nem akartál, és nem tudtam megismerni, de itt várlak. Életed végén idejönsz hozzám, és megölelem, mert anyám vagy, és szeretlek. Már elfelejtettem, hogy nem szültél nekem, de amikor idejössz, boldog leszek, mert végre láthatom annak a nőnek az arcát, akit szerettem és örökké szeretni fogok, anyukámat.

Ha nehéz időn megy át, és meg akarja szüntetni és elvetni gyermekét, álljon meg egy percre. Tudja meg, hogy az az ember, akit megöl, az az, aki szeret téged legjobban, és ugyanaz az ember az, akit leginkább szeretni fog.
NE csináld.

Írta: Paolo Tescione

3. szeptember 1992-i üzenet, Szűzanya Medjugorjében
A méhben megölt babák most olyanok, mint kis angyalok Isten trónja körül.