"A béke oázisa" egy közösség, amely Medjugorje Szűzanya üzeneteiből született

25 év elteltével Medjugorje valóban a béke oázisa a Föld minden tájáról érkező zarándokok milliói számára. Medjugorje oázis és kegyelemforrás: itt született meg a Mária Közösség - Béke Oázisa ihlete, itt született meg a tapasztalatunk történelmileg, itt tudjuk folyamatosan megújítani a forrásból merítve. Hálát akarunk adni Istennek, aki irántunk való szeretetből Máriát küldte közénk, hogy megmutassa nekünk az üdvösség, a béke útját. Szeretnénk megköszönni Máriának, a Béke Királynőjének ezt a 25 évnyi szeretetet és anyai jelenlétet. Szeretnénk megköszönni az ajándékot a Mária Közösség-Béke Oázisnak, a Béke Királynője Szívének gyümölcsének.

Hálaéneket kívánunk emelni azzal, hogy megismertetjük Önökkel a Mária Közösség - Béke Oázisa szellemiségét és jelenlétünk történetét ezen az áldott országban. Egy szerelmi történet, amelyet Maria jelenléte jellemez egy gyönyörű, túl szép történetben, amely 25 éve bontakozott ki!

Mária, a Béke Királynője üzenetei kezdettől fogva eljutottak hozzám, lelkiatyámon keresztül, aki pontosan közölte velem. Éreztem rajtuk keresztül, hogy Mary jelenléte Medjugorjében nem vicc vagy lebecsülendő dolog. Engedve, hogy elkísérjenek ezek az üzenetek és a belőlük kibontakozó spiritualitás, átéreztem annak az Anyának az aggodalmát, aki figyelmesen és megfontoltan figyeli gyermekeit, és szívesen nevelné őket, hogy a legjobban fejlődjenek. Apránként rájöttem, hogy Maria döntő módon belépett az életembe. A bennem erősödő hivatástudat tudata arra késztetett, hogy a megszentelt életben azt a helyet keressem, ahol megtestesíthetem hivatásomat. Amit Mária az üzeneteivel a szívembe helyezett, azt kerestem, mint konkrét utat, hogy egy egyházi valóságban éljek, amivel ő ismertet meg velem. Így kezdődött a konkrét hely keresése, de többszöri próbálkozás után rájöttem, hogy lelki szükségleteim nem találják azt a helyet, ahol megvalósulhatnának. Felmerült a kérdés: meg lehet-e élni azt, amit Mária kér az Egyházban, a megszentelt élet valóságában? Találkoztam olyan fiúkkal és lányokkal, akik kedveltek engem, megérintett a medjugorjei élmény, és azt keresték, hogyan élhetnék meg stabilan azt, amit a Madonna javasolt, és megértettem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a kereséssel. Így hát elkezdtem velük találkozni, imádkoztam, álmodoztam, és egyre több fényt kértem Máriától, hogy vezessen minket ezen az úton. Velünk volt egy passionista pap, Fr. Gianni Sgreva is, aki viszont elfogadta Mária meghívását, hogy neki szentelje fel magát és segítsen neki, elérhetővé téve magát projektjei számára. Amit Mária kért üzeneteiben, azt elsődleges szükségletnek éreztük, konkrét útnak a megszentelt élet új stílusának megvalósításához.

Az 7. augusztus 1986-i üzenet további fényt adott nekünk, jól leírva benne, hogy minek kellett volna lennünk, és az új valóság nevet is felveszi: a béke oázisa. A Béke Oázisának kell lennünk a világ sivatagában, egy helynek, ahol van víz, ahol van élet, és ahol Máriával együtt alternatívát kínálunk ennek a minden értékét elvesztett világnak egy egyszerű és szegényen keresztül. az isteni gondviselésre hagyott élet; az isteni gondviselésnek való feladás a Mt. 6,24-34 evangéliumi szakasza alapján ("Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és minden más megadatik neked"), amelyről Mária arra kért, hogy elmélkedjünk. minden csütörtökön (üzenet 29.02.84.). A gondviselést gazdasági erőforrásként és hűségünk hőmérőjeként fogták fel. Amikor ez a kaland fizikailag elkezdődött 18. május 1987-án Priabona di Monte di Malo-ban (VI.), a napunkat az imádság jellemezte: az órák közösségi liturgia, szentmise, eucharisztikus imádás, a szent rózsafüzér szavalása, az Úrtól való könyörgés. a Béke ajándékát, és így éljük meg a közbenjárási feladatot, amelyet úgy éreztünk, ránk bíztak; munkából, szemlélődő életmódot folytatva, testvériségben élt és nyitott az őszintén békét keresők fogadására. Ez a köszöntés abból állt, hogy lehetőséget kínáltunk arra, hogy megosszuk saját életünket az imával, a munkával, az egyszerűséggel és az örömmel. Továbbá, különösen vasárnaponként olyan csoportokat fogadtunk, akik Medjugorjéből hazatérve folytatni kívánták az ott tapasztalt imaélményt. Valójában vasárnaponként ugyanazt az esti imaprogramot javasoltuk, amelyet Medjugorjében ma is gyakorolnak.

A közösségi élet megtapasztalásával Mária velünk kapcsolatos tervének mind jobban megértése is növekedett.

Nagyon fontos az a képzés, amelyet az Atya kínált nekünk, és az elmélkedések, amelyek az idők jeleinek és a történelemnek, amelyben élünk, figyelmes olvasásából születtek. Az Atya meghívott bennünket, hogy hitünk kultúrává váljon. Életünknek jelnek, próféciának kellett lennie.

Máriának szüksége van az életünkre, a kezünkre, az intelligenciánkra, de mindenekelőtt a szívünkre, hogy elhozza testvéreinknek Isten és szeretete megismerésének örömét. Megtapasztalni, hogyan nyitja meg az ima a szemet és a szívet, hogy új módon, Isten szemszögéből olvashassuk a valóságot, és váljunk tanúivá. Világossá tenni, hogy Mária a törmelékből akar újjáépíteni, és ezt a törmeléket élő kövévé tenni Isten országa számára.

Valójában hány ember érkezik Medjugorjébe súlyos élettapasztalatokból, az Istentől való távolság megtapasztalásából, a bűn megtapasztalásából, a legkedvesebb vonzalmukban megsebesült és elárult emberekből, akik gyakran elérik a mélypontot... és Mária készen áll. új reményt keltve meghajolni felettük, megértetni velük, hogy még nincs vége, van egy Atya, aki szeret és befogad, és új lehetőséget ad. Mária az új „irgalmas szamaritánus”, aki tudja, hogyan kell lehajolni, gondoskodni szerencsétlen gyermekeiről, és miután az első gondozást megadta nekik, az új fogadókra bízza őket, ahol a hitben megerősödve újjátelepedhetnek. A béke oázisa a lélek rehabilitációjának és gyógyulásának „terápiás” helye kell, hogy legyen. Hány ember ment át oázisainkon, megosztva velünk egy útszakaszt, megtapasztalva Istent az eucharisztikus imádásban, imádságban, amikor rábízták magukat Máriára, akit Anyának és Tanítónak tartanak, az Oázis igazi Kezelőjének, Ő, aki gondoskodik meggyógyítja a sebeket, amely tudja, hogyan kelthet reményt és új lelkesedést az élet iránt, hogy aztán folytathassa az utat.

Mária a Béke Királynője, ezzel a címmel mutatkozott be Medjugorjéban, és mint ilyen eljött, hogy újra megmutassa nekünk a béke útját, megtérésre hívott minket, kérve, hogy Istent helyezzük az első helyre, fogadjuk őt életünkbe. , hogy rendet rakjunk az értékek hierarchiájában, és megmutassuk nekünk az imát, mint az Istennel való találkozás kiváltságos helyszínét és annak az örömnek a kiváltságos helyét, amelyet Ő ad azoknak, akik ezt Benne keresik.

Ez a program, amelyet a Szűzanya ajánlott fel nekünk, és amelynek rendkívüli jelentőségét 19 éves közösségi tapasztalat után tapasztalhatjuk meg, arra késztet bennünket, hogy újítsuk meg hálánkat Neki, aki anyai szeretetével és segítségével találkozott velünk életünkben, és arra késztetett. találkozzunk Istennel, Jézussal, a Béke Fejedelmével, aki él az Egyházában.” (Lásd: Életszabály 1. sz.) „Valójában ettől a Máriás-találkozótól kezdve az életünk megváltozott. Mary együttműködésünket kéri, hogy sok testvért megmentsen békét keresve. Ha átadjuk magunkat Neki, nem akarjuk magunknak tartani a kapott ajándékot. Örömmel jelentjük ki teljes rendelkezésre állásunkat, hogy a Béke Királynője eszközül használjon minket az Atya üdvözítő tervének beteljesítéséhez, tanúságtételével és életünk feláldozásával a világ üdvéért. ” (lásd RV nn. 2-3) Sr. Maria Fabrizia of the Slain Lamb, cmop

Forrás: A Medjugorjei Béke Oázisa Mária Közösség „Medjugorje 25 éves szeretete” című tanúvallomása