Medjugorjei Marija: A Szűzanya ezt üzente nekünk ...

MB: Pavlovic asszony, kezdjük ezeknek a hónapoknak a tragikus eseményeivel. Hol volt, amikor a két New York-i torony elpusztult?

Marija .: Éppen Amerikából jöttem haza, ahová egy konferenciára mentem. Velem volt egy New York-i, katolikus újságíró, aki azt mondta: ezek a katasztrófák történetesen felébresztenek, közelebb visznek Istenhez. Kicsit kinevettem. Mondtam neki: túl katasztrofális vagy, ne láss olyan feketének.

MB: Nem aggódsz?

Marija .: Tudom, hogy a Szűzanya mindig reményt ad nekünk. 26. június 1981-án, harmadik megjelenésében sírva kérte, hogy imádkozzanak a békéért. Azt mondta nekem (aznap csak Marijának jelent meg, a szerk.), hogy imával és böjttel el tudjuk kerülni a háborút.

MB: Jugoszláviában egyikőtök sem gondolt háborúra abban a pillanatban?

Marija: De nem! Milyen háború? Egy év telt el Tito halála óta. A kommunizmus erős volt, a helyzetet kontroll alatt tartották. Senki sem gondolhatta volna, hogy háború lesz a Balkánon.

MB: Szóval ez egy érthetetlen üzenet volt számodra?

Marija: Érthetetlen. Csak tíz év múlva jöttem rá. 25. június 1991-én, az első medjugorjei jelenés tizedik évfordulóján (az első 24. június 1981-én van, de 25-én van az első jelenés napja mind a hat látnoknak, szerk.) Horvátország és Szlovénia kikiáltotta. kiválásuk a Jugoszláv Föderációtól. Másnap, június 26-án, pontosan tíz évvel a jelenés után, amikor a Szűzanya sírt, és azt mondta, hogy imádkozzam a békéért, a szerb szövetségi hadsereg megszállta Szlovéniát.

MB: Tíz évvel korábban, amikor egy lehetséges háborúról beszélt, azt hitték, hogy őrült vagy?

Marija: Úgy gondolom, hogy hozzánk hasonló embert nem látott még soha ennyi orvos, pszichiáter, teológus. Minden lehetséges és elképzelhető tesztet elvégeztünk. Még hipnózis alatt is kikérdeztek minket.

MB: Voltak nem katolikusok az önt felkereső pszichiáterek között?

Marija: Persze. A korai orvosok mindegyike nem katolikus volt. Az egyik Dr. Dzuda volt, kommunista és muszlim, akit Jugoszlávia-szerte ismertek. Miután meglátogatott minket, azt mondta: „ezek a srácok nyugodtak, intelligensek, normálisak. Az őrültek azok, akik idehozták őket."

MB: Ezeket a vizsgákat csak 1981-ben tették le, vagy folytatták?

Marija: Végig folytatták, egészen tavalyig.

MB: Hány pszichiáter járt Önnél?

Marija: Nem tudom… (nevet, a szerkesztő megjegyzése). Mi, látnokok, időnként viccelődünk, amikor az újságírók megérkeznek Medjugorjébe, és megkérdezik tőlünk: nem vagy elmebeteg? Azt válaszoljuk: ha olyan okiratai vannak, amelyek ugyanolyan józannak vallják, mint mi, akkor gyere vissza ide, és beszéljük meg.

MB: Gondolt már valaki arra, hogy a jelenések hallucinációk?

Marija: Nem, ez lehetetlen. A hallucináció egyéni, nem kollektív jelenség. És hatan vagyunk. Hála Istennek, a Szűzanya hívott minket
hatban.

MB: Mit érzett, amikor látta, hogy a Jézushoz hasonló katolikus újságok megtámadtak?

Marija: Számomra megdöbbentő volt látni, hogy egy újságíró meg tud írni bizonyos dolgokat anélkül, hogy megpróbálna megismerni, elmélyülni, találkozni bármelyikünkkel. Mégis Monzában vagyok, nem kellett volna ezer kilométert utaznia.

MB: De biztos megjósoltad, hogy nem mindenki hisz neked, igaz?

Marija: Természetesen normális, hogy mindenki szabadon hiszi-e vagy sem. De egy katolikus újságírótól, tekintettel az egyház körültekintésére, nem számítottam volna ilyen viselkedésre.

MB: Az egyház még nem ismerte fel a jelenéseket. Ez probléma az Ön számára?

Marija: Nem, mert az egyház mindig is így viselkedett. Amíg a jelenések tartanak, nem tudja kiejteni magát.

MB: Mennyi ideig tart az egyik napi megjelenésed?

Marija: Öt, hat perc. A leghosszabb jelenés két óráig tartott.

MB: Mindig ugyanazt látod a "La"-t?
Marija: Mindig ugyanaz. Mint egy normális ember, aki beszél velem, és amit meg is érinthetünk.

MB: Sokan tiltakoznak: a medjugorjei hívek jobban követik az általad közölt üzeneteket, mint a Szentírást.

Marija: De a Szűzanya éppen ezt mondta nekünk üzeneteiben: „tegyétek előtérbe a Szentírást otthonotokban, és olvassátok minden nap”. Azt is mondják, hogy a Szűzanyát imádjuk, és nem Istent.Ez szintén abszurd: a Szűzanya nem tesz mást, mint azt mondja, hogy Istent helyezzük az első helyre az életünkben. És azt mondja nekünk, hogy maradjunk a templomban, a plébániákon. A Medjugorjéből hazatérők nem Medjugorje apostolává válnak, hanem a plébániák oszlopává válnak.

MB: Azt is kifogásolják, hogy a Szűzanya üzenetei, amelyekre hivatkozol, meglehetősen ismétlődőek: imádkozz, böjtölj.

Marija: Nyilván kemény fejjel talált ránk. Nyilván fel akar ébreszteni minket, mert ma keveset imádkozunk, és az életben nem Istent helyezzük előtérbe, hanem más dolgokat: karriert, pénzt...

MB: Egyikőtök sem lett pap vagy apáca. Öten férjhez mentek. Ez azt jelenti, hogy ma fontos, hogy keresztény családok legyenek?

Marija: Sok éven át azt hittem, hogy apáca leszek. Elkezdtem kolostorba járni, nagyon erős volt a belépési vágy. De a főnökasszony azt mondta nekem: Marija, ha akarsz jönni, szívesen; de ha a püspök úgy dönt, hogy többé nem szabad Medjugorjéről beszélnie, engedelmeskednie kell. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy talán az a hivatásom, hogy tanúságot tegyek a látottakról és hallottakról, és hogy a kolostoron kívül is kereshetem a szentség felé vezető utat.

MB: Mit jelent számodra a szentség?

Marija: Jól élem a mindennapjaimat. Jobb anyának és jobb menyasszonynak lenni.

MB: Mrs. Pavlovic, azt lehet mondani, hogy nem kell elhinnie: tudja. Még mindig félsz valamitől?

Marija: A félelem mindig ott van. De tudok okoskodni. Azt mondom: hála Istennek, van hitem. És tudom, hogy a Szűzanya mindig segít nekünk a nehéz pillanatokban.

MB: Nehéz időszak ez?

Marija: Nem hiszem. Látom, hogy a világ sok mindentől szenved: háborútól, betegségtől, éhségtől. De azt is látom, hogy Isten nagyon sok rendkívüli segítséget ad nekünk, például a napi jelenéseket nekem, Vickának és Ivánnak. És tudom, hogy az ima bármire képes. Amikor az első jelenések után azt mondtuk, hogy a Szűzanya minden nap rózsafüzér szavalására és böjtölésre hív minket, úgy éreztük, hogy nemzedékeket mondunk. Mégis, amikor kitört a háború, megértettük, miért mondta a Szűzanya, hogy imádkozzunk a békéért. És láttuk például, hogy Splitben, ahol az érsek azonnal elfogadta Medjugorje üzenetét, és békéért imádkozott, nem jött ki a háború.
Számomra ez egy csoda – mondta az érsek. Az egyik azt mondja: mit tehet a rózsafüzér? semmi. De mi minden este a gyerekekkel rózsafüzért mondunk azoknak a szegényeknek, akik Afganisztánban halnak meg, és a halottakért New Yorkban és Washingtonban. És hiszek az ima erejében.

MB: Ez a medjugorjei üzenet szíve? Újra felfedezni az ima fontosságát?

Marija: Igen, de nem csak. A Szűzanya azt is elmondja, hogy a háború a szívemben van, ha nincs Istenem, mert csak Istenben lehet békét találni. Azt is elmondja, hogy a háború nem csak ott zajlik, ahol bombákat dobnak, hanem például családok széthullása is. Azt mondja, hogy vegyünk részt a szentmisén, gyónjunk, válasszunk lelki vezetőt, változtassuk meg az életünket, szeressük felebarátunkat. És világosan megmutatja nekünk, hogy mi a bűn, mert a mai világ elvesztette annak tudatát, hogy mi a jó és mi a rossz. Gondolok például arra, hogy hány nő veti el úgy, hogy nem veszi észre, mit csinál, mert a mai kultúra elhiteti velük, hogy ez nem rossz.

MB: Ma sokan azt hiszik, hogy egy világháború küszöbén állnak.

Marija: Azt mondom, hogy a Szűzanya lehetőséget ad nekünk egy jobb világra. Mirjanának például azt mondta, nem fél a sok gyerektől. Nem azt mondta: ne szülj gyereket, mert jön a háború. Azt mondta nekünk, hogy ha elkezdünk jobbá válni minden nap apró dolgaiban, az egész világ jobb lesz.

MB: Sokan félnek az iszlámtól. Valóban agresszív vallás?

Marija: Olyan országban éltem, amely évszázadok óta oszmán fennhatóság alatt áll. És még az elmúlt tíz évben sem mi horvátok szenvedtük el a legnagyobb pusztítást a szerbektől, hanem a muszlimoktól. Azt is gondolom, hogy a mai események arra szolgálhatnak, hogy felnyissák szemünket az iszlám bizonyos kockázatai előtt. De nem akarok olajat önteni a tűzre. Nem vagyok a vallásháborúk híve. A Szűzanya azt mondja nekünk, hogy ő mindenek anyja, megkülönböztetés nélkül. És mint látnok azt mondom: nem szabad félnünk semmitől, mert Isten mindig vezeti a történelmet. Ma is.