Június 9-i meditáció "A Szentlélek küldetése"

Az Úr, adva a tanítványoknak hatalmat arra, hogy Istenben embereket szüljenek, azt mondta nekik: "Menj, taníts meg minden nemzetet, keresztelve õket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" (Mt 28:19).
Ez az a Lélek, amelyet az Úr a prófétákon keresztül megígért, hogy az utolsó időkben kiönti férfi és női szolgáival, hogy megkapják a próféciák ajándékát. Ezért leereszkedett Isten Fiára is, aki az ember fia lett, és megszokta vele, hogy az emberi nemben lakjon, az emberek között pihenjen és Isten teremtményeiben lakjon, az Atya akaratát munkálja meg bennük, és megújítsa őket az öreg embertől. Krisztus újszerűségére.
Lukács elmondja, hogy ez a Lélek az Úr mennybemenetele után pünkösdkor azzal a szándékkal és erővel került a tanítványokra, hogy minden nemzetet megismertessen az Újszövetség életével és kinyilatkoztatásával. Így csodálatra méltó kórus lesz belőlük, hogy tökéletes egyetértésben énekeljék az Istennek dicsérő himnuszt, mert a Szentlélek semmissé tette volna a távolságokat, kiküszöbölte volna a dallamot, és a népek összegyűjtését az első Istennek kínált gyümölcsévé alakította.
Ezért az Úr megígérte, hogy elküldi magát a Paraclete sportolót, hogy tetszővé tegyen minket Istennek: Mert mivel a liszt nem egyesül egyetlen tésztás masszává, és nem is lesz egyetlen kenyér víz nélkül, így még mi sem, egységtelen sokaság nem tudnánk az egyetlen egyház Krisztus Jézusban a mennyből leszálló "víz" nélkül. És ahogy a száraz föld, ha nem kap vizet, nem hozhat gyümölcsöt, úgy az egyszerű és csupasz száraz fa sem, soha nem hoztuk volna meg az élet gyümölcsét a felülről szabadon küldött "Eső" nélkül.
A Szentlélek cselekedete által végzett keresztelő mosás mindannyiunkat lélekben és testben egyesített abban az egységben, amely megóv a haláltól.
Isten szelleme a bölcsesség és intelligencia szellemében, a tanács és az erősség szellemében, a tudomány és az irgalmasság szellemében, az Isten félelmének szellemében ereszkedett az Úrra (vö. 11: 2).
Ezután az Úr ezt a Szellemet adta az egyháznak, és a mennyországból az egész földre küldte a Paracletát, ahonnan, mint mondta maga, az ördögöt kidobták, mint egy zuhanó mennydörgést (vö. Lk 10, 18). Ezért szükségünk van Isten harmatára, mert nem kell égnünk és eredménytelenné válnunk, és ahol megtaláljuk a vádlót, ott lehet a szószóló is.
Az Úr a Szentlélekre bízza azt az embert, aki tolvajokba ütközött, vagyis minket. Szánalmat érez irántunk és bebugyolálja a sebeinket, és odaadja a két érmét a király képével. Így azáltal, hogy szellemünkben lenyűgözte a Szentlélek munkáját, az Atya és a Fiú képét és feliratát, a ránk bízott tehetségeket megtermékenyíti bennünk, hogy aztán megsokszorozva adjuk vissza az Úrnak.