A mai meditáció: Isten kegyelmének megértése

Az apostol azért ír a galatáknak, hogy megértsék, a kegyelem eltávolította őket a Törvény uralmától. Amikor az evangéliumot hirdették nekik, voltak olyanok, akik a körülmetélésből jöttek, akik bár keresztények, még mindig nem értették az evangélium ajándékát, és ezért be akarták tartani azokat a törvény előírásait, amelyeket az Úr azokra szabott, akik nem az igazságosságot szolgálta, hanem a bűnt. Más szavakkal, Isten igazságos törvényt adott az igazságtalan emberek számára. Kiemelte a bűneiket, de nem törölte őket. Valójában tudjuk, hogy csak a szeretet által végzett hit kegyelme vonja el a bűnöket. Ezzel ellentétben a zsidóságból megtértek azt állították, hogy a törvény súlya alá helyezik a galatákat, akik már a kegyelem rendszerében voltak, és megerősítették, hogy az evangéliumból nem lesz haszna a galaták számára, ha nem hagyják magukat körülmetélni és nem alávetik magukat a zsidó rítus összes előírásának.
Erre a meggyőződésre gyanakodni kezdtek Pál apostol iránt, aki hirdette az evangéliumot a galataiaknak, és azzal vádolta, hogy nem követte a többi apostol viselkedési vonalát, akik szerintük arra késztették a pogányokat, hogy zsidóként éljenek. Még Péter apostol is engedett az ilyen emberek nyomásának, és arra késztették őket, hogy viselkedjen olyan módon, amely ahhoz a meggyőződéshez vezetett, hogy az evangélium nem tesz semmit a pogányoknak, ha nem engedelmeskednek a törvény előírásainak. De maga Pál apostol elterelte a figyelmét erről a kettős magatartásról, ahogyan ebben a levélben elmondja. Ugyanezzel a problémával foglalkozik a rómaiakhoz intézett levél is. Úgy tűnik azonban, hogy van némi különbség, annak a ténynek köszönhető, hogy ebben az egyben Szent Pál rendezi a vitát és rendezi a zsidókból és a pogányságból érkezők között kitört veszekedést. A galataiakhoz írt levelében azonban azokat szólítja meg, akiket már zavart a zsidóság presztízse, akik a törvény betartására kényszerítették őket. Hinni kezdtek bennük, mintha Pál apostol hazugságokat hirdetett volna, felszólítva őket, hogy ne metéljék körül őket. Ezért így kezdődik: "Csodálkozom, hogy olyan gyorsan átmész tőle, aki Krisztus kegyelmével elhívott téged, egy másik evangéliumba" (Gal 1).
Ezzel a debütálással diszkréten hivatkozni akart a vitára. Így ugyanabban a köszöntésben apostolnak kiáltja ki magát, "nem emberek, sem emberek által" (Gal 1), - megjegyezve, hogy ilyen nyilatkozatot egyetlen más levél sem talál - egyértelműen megmutatja, hogy ezek a hamis hírmondók az ötletek nem Istentől származnak, hanem az emberektől. Az evangéliumi tanúságtétel tekintetében nem kellett alárendeltként kezelni a többi apostolnál. Tudta, hogy nem emberekből, nem emberből, hanem Jézus Krisztusból és az Atya Istenből származik apostol (vö. Gal 1: 1).