A mai meditáció: örüljetek a keresztnek

Kétségtelen, hogy Krisztus minden cselekedete dicsőség forrása a katolikus egyház számára; de a kereszt a dicsőség dicsősége. Pont pontosan ezt mondta Pál: Távol legyen tőlem dicsőségre, kivéve a Krisztus kereszten (vö. Gal 6:14).
Minden bizonnyal rendkívüli dolog volt, hogy az a vakon született szegény ember visszanyerte látását a Síloe uszodájában: de mi ez az egész világ vak embereihez képest? Kivételes dolog és abból a természetes rendből, hogy a négy napig meghalt Lázár újra életre kel. De ez a szerencse neki és egyedül neki esett. Mi van, ha azokra gondolunk, akik az egész világon szétszórva bűnök miatt haltak meg?
Csodálatos volt a csodagyerek, aki megsokszorozta az öt kenyeret azzal, hogy ötezer embernek adott eleséget a forrás bőségével. De mi ez a csoda, ha mindazokra gondolunk a föld színén, akiket a tudatlanság éhsége kínzott? Így volt az a csoda is, amely gyengeségétől megszabadította azt az asszonyt, akit Sátán tizennyolc évig kötött, csodálatra méltó. De mi is ez mindannyiunk felszabadulásához képest, rengeteg bűnök láncával terhelve?
A kereszt dicsősége megvilágította mindazokat, akik vakon voltak a tudatlanságukban, feloldotta mindazokat, akiket a bűn zsarnoka alá kötöttek, és megváltotta az egész világot.
Ezért nem kell szégyellnünk a Megváltó keresztjét, inkább dicsõítjük. Mert ha igaz, hogy a "kereszt" szó botrány a zsidók számára és bolondság a pogányok számára, számunkra ez az üdvösség forrása.
Ha azoknak, akik megalázkodni akarnak, bolondosság, nekünk, akiket megmentettünk, az Isten erőssége. Valójában az, aki értünk életét adta, nem volt egyszerű ember, hanem Isten Fia, maga Isten tette az embert.
Ha egyszer ez a bárány, akit Mózes receptje szerint vontak be, távol tartotta a megsemmisítő Angyalt, nem volna-e nagyobb hatékonysága annak a Báránynak, aki elveszi a világ bűneit? Ha egy ésszerűtlen állat vére garantálja az üdvösséget, akkor Isten Egyszülöttjének vére nem hozhat-e nekünk üdvösséget a szó valódi értelmében?
Nem akarata ellenére halt meg, és nem is erőszakos volt, hogy feláldozza, hanem saját akaratából kínálta fel magát. Figyelj arra, amit mond: Hatalmam van arra, hogy életemet adjam, és hogy visszavegyem (vö. Jn 10:18). Ezért saját akaratának szenvedélyével találkozott, örült egy ilyen magasztos munkának, tele örömmel magában a gyümölcsért, amelyet megad, vagyis az emberek üdvösségét. Nem pirult el a kereszttől, mert az megváltást hozott a világra. Sem az, aki semmit sem szenvedett az embertől, hanem Isten teremtette az embert, és olyan emberként, aki teljes mértékben az engedelmesség győzelmére törekszik.
Ezért a kereszt nemcsak a nyugalom idején lehet öröm forrása számodra, hanem bízza benne, hogy az üldözés idején is öröm forrása lesz. Nem történik meg veled, hogy Jézus barátja csak békeidőben vagy, és háború idején ellenség.
Most kapja meg bűneinek megbocsátását és királya szellemi adományának nagy áldásait, és így a háború közeledtével bátran harcolsz a királyáért.
Jézust keresztre feszítették érted, aki semmit sem tett rosszul: és nem engednéd, hogy megfeszítsék magadért azért, akit a keresztre szegeztek érted? Nem te adsz ajándékot, hanem az, aki azt kapja, mielőtt még képes lenne erre, és később, amikor erre lehetősége nyílik, egyszerűen visszaadja a hála visszatérését, feloldva adósságát annak, aki a szerelemért keresztre feszítették. Golgotán.